Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
beszélést folytatta az állomáson. Részt vett a vasútrobbantásnál, a figyelésben, és maga is biztosította a robbantás végrehajtását. Az így létrejött csoport egy teher (katonasági híradós) kocsival és egy Skoda személykocsival a váci vasútállomás forgalmi irodájához mentek, és Amóczy, Zéman, Kovács 758 (aki disszidált) a forgalmi irodában az állomásfőnökkel (Kapitány Ferenccel), Iker Károllyal (forgalmi szolgálatvezető), Sitnik Sándorral (aki szintén disszidált) 12-50 vasutas jelenlétében megbeszélték a csoport feladatát és a robbantás végrehajtási tervét. Megállapodtak abban, hogy nem a tervbe vett hidat (amit már dr. Kristóf és Amóczy megbeszéltek), hanem a síneket robbantják fel ott, ahol a forgalmat a leginkább meg tudják akadályozni. Mivel a fegyveres csoport tagjai nem ismerték a vasutat, így elhatározták, maguk a vasutasok mutassák meg, hol kell robbantani, ott a helyszínen. A vizsgálati adatok szerint azért a síneket, mert mint Kapitány katonai élményeiből elmesélte, „a szovjetek ilyenkor a szerelvény előtt üres kocsikat tolatnak, megszállják először is a vasúti állomást és a pályát és védik a vonat áthaladását". Ezt tehát ezért határozták így. A megbeszélés után Amóczyékkal kiment az állomásfőnök kijelölése alapján és saját jelentkezés alapján Iker Károly, Sitnik Sándor, és csatlakozott hozzájuk az állomás folyosóján Molnár Károly vasutas is, és így innen a sződligeti honvédségi lőszerraktárhoz [mentek], ahonnan robbanóanyagot vittek. Kapitány Ferenc csak azért nem ment ki a csoporttal, mert félt a bűncselekményben közvetlen tevékenységet kifejteni. Ezért inkább este a beosztottjait küldte ki. Tudva azt, hogy Sitnik külföldön [?] egy cselekmény megtörténtét neki tulajdonítja, bár azokban csak mindhárom helyszínen merült el a kiküldetésben annyira, hogy mégsem robbantott. A kiküldött vasutasok közül Iker az, aki még igen [ ] 759 ismeri, önként is vállalta, hogy megjelöli a robbantás helyét, és ezt meg is tette. A helymegjelölés úgy történt, hogy amikor leszálltak a kocsikról, a vasutasok mentek elöl és megálltak a vasúti hídon, ahol a megegyezés szerint a legalkalmasabb a hely a robbantásra. Részt vett még a vasút részéről a helyszín kijelölésében Molnár Károly, aki még jobban ismerte a vaspályát. Nevezett csak útközben szerzett arról tudomást, hogy mit is fognak csinálni, és hogy ő is azt segíti elő. A lőszerraktárhoz érve két őr volt, Bottó Péter és Csacsányi Sándor katonaszemélyek, akik az odaérkezetteket nem is próbálkoztak a közeledésben meggátolni, így a lőszerraktárban bent volt és onnan robbanóanyagot hozott ki Zéman, Amóczy és még egy beosztott „nemzetőr". Bottó és társa közölték kérésre, hogy milyen robbanóanyag van raktáron, és a kívánt mennyiséget fent nevezetteknek minden tiltakozás nélkül kiadták. így átadtak 15 kg trotilt, 50 db gyutacsot (egy dobozzal) és egy tekercs gyújtózsinórt. Miközben az anyagot a kocsira szállították, Bottó vállalkozott arra, hogy mivel ő tartalékos műszaki tiszt, elvégzi a robbantást szakszerűen. Ezt el is végezte. Kovács Sándor Az egymásra gépelés miatt olvashatatlan a szöveg.
