Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

1956. november 5-én, vagy 6-án du. dr. Kristóf[nak] áttelefonáltak és az[t] közölték, Pestről vagonokban hozzák a fiatalokat. Ezért utasításra érdeklődtem a vasútnál, és ott azt a tanácsot adták. Az[ok], aki[k] a tanácsot adtá[k], a váci vasút forgalmis[t]ái voltak, forgalmi b[első?] tagok, az egyik magas vörös hajú, a másik középtermetű, barna, az arcán az arc felső résztől az alsó állig forradás volt, amiről meg lehet őket ismerni. A tanácsuk az volt: robbantsuk fel a hidat, vagy [a] váltóberendezést. Ezen a megbeszélésen jelen volt: Zéman, Kovács Sándor, az állomásfőnök, Kapitány

752 nevezetű személy is és még több vasutas. A már jelzett két vasutas velünk jött és velem volt Zéman, az itt lévő tanú és még vagy 10-15 fő, akiknek a neveire nem emlékszem. Utólag közlöm, hogy a vasúti állomás és a robbanás színhelyétől közbeeső útszakaszon vettünk magunkhoz robbanóanyagot. Robbanóanyagot azért tudtunk szerezni, mivel a mi nemzetőreink őrizték a raktárakat. Előttem név szerint ismeretlen személy, aki a raktárnál nemzetőr volt.

753 Nevezett személy régebben továbbszolgáló műszaki tiszthelyettes volt. így a robbanóanyag fajtáját, mennyiségét és a hozzá szükséges eszközöket ő válogatta ki és hozta magával. Nevezett személy arra, hogy én közöltem: robbantáshoz robbantó anyagra és eszközre lenne szükségem. Ekkor ő maga ajánlkozott „Én értek hozzá, kimegyek és elvégzem a robbantást, csak hozzanak vissza a raktárhoz." 0 ezután a már elmondottak szerint magához vett 4-5 kb. trobitot [!],

754 kb. 50 m gyújtózsinórt, egy doboz gyutacsot. Ezek után elindultunk a vasutasok által megnevezett helyre - a robbantásnak szánt helyre. Azt határozottan állítom, hogy a robbantásra senki nem kényszerített. Dr. Kristóft[ól] egyszerűen utasítást kaptam: robbantsuk fel a Budapest felőli hidat, esetleg beszéljük meg a vasutasokkal. Határozottan állítom, hogy semmilyen kényszerítő körülményt kilátásba nem helyezett. Zéman a robbantásban csak mint beosztott volt velem. Zéman azok közé tartozott, akik fegyverrel jelen volt[ak]. Emlékezetem szerint ő is segített a tiszthelyettesnek a trotilt felkötözni. A helyszínen a vasutasok kijelölték a robbantandó sínszakaszt, és azután a tiszthelyettes és társai felkötözték a trotilt a sín egy-egy oldalára. Emlékezetem szerint félkilós elosztással 6 sínt, 3 sínpárt robbantottunk. A robbantás nagyságra kb. 50 cm részen szakította ki a sínt. Egy helyen eredménytelen volt a robbantás. Ezután hazajövet a vasúti sorompónál egy szovjet teherautó jött át a síneken, amire közülünk többen tüzet nyitottak. Utólag helyesbíteni, hogy mi a robbantástól a kocsi felé igyekeztünk gyalog, amikor útközben láttuk a szovjet kocsit. Arra senki intézkedést nem adott, hogy a szovjetekre tüzeljünk. Azt, hogy kik tüzeltek, nem tudom, mivel nagy zűrzavar támadt és mindenki elhúzódott. A szovjetek tovább haladtak, s a lövöldözés is megszűnt. A tüzelés kezdetén senki, így én sem szóltam a tűz beszüntetésére. Csak később kiáltottam: Állj, ne tüzeljetek! Kapitány Ferenc Bottó Péterről van szó. Helyesen: 4-5 kg trotilt