Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

És ne vígy minket Szibériába, De szabadíts meg az orosztól, Mert tiéd az ország, a hatalom, A dicsőség, de nem mindörökké! Ámen! VVL Aprónyomtatványok levéltári gyűjteménye - Forgó László, Vác ajándéka. Tizenegy oldalas, kézzel és géppel írt másolat. 182. 1956. november 5. Kristóf Béla visszaemlékezése a nap eseményeire November 5., hétfő A Rádió Budapest csak félrevezetést, hazugságokat mond reggeli adásaiban. Közvetíti a szovjet katonai parancsnokság felhívását a néphez, a honvédséghez és tisztjeihez. A felhívásban a legnevetségesebb a következő mondat: „Mi nem azért vagyunk itt, hogy elfoglaljuk az országotokat. Mi nem akarjuk egy másik nép földjét elvenni." A nép az egész országban már csak a Szabad Európa Rádió és az országon belül működő szabad rádiók adásait iiallgatja, köztük a szabad Csokonai rádióét is. Ezek szerint a harcok tovább folytatódnak Pest VIII. kerületében, [a] Csepelszigeten, a Balaton körül és Kecskeméten. Vác Város Nemzeti Bizottsága megalakulásának harmadik napján felvette az érintkezést az összes környékbeli tanácsokkal és egy rádiótelefon-összeköttetést épített ki. A megállapodás szerint értesítik egymást, ha valami rendkívüli dolog történik a Pest felől jövő országúton vagy a környékén. Késő délután jelentés érkezett először Dunakesziről, majd Göd és végül Szöd községekből, hogy szovjet páncélos erők haladnak a Vác felé vezető országúton. A nemzeti bizottság tagjai megjelentek a városházán és rövid mérlegelés után - mivel számolni kellett a legrosszabbal is - általános felkészülést rendeltek el a városi hangszórón keresztül. Egyben az elnök kérte a város népét, hogy ebben a nehéz órában is őrizze meg nyugalmát. Első intézkedésként elrendelték egy tábori kórház felállítását a volt süketnéma intézet épületében. A kisváros lakossága minden dicséretet megérdemelt. A hírt és a kiadott utasításokat megdöbbenéssel hallgatták, de azonnal megkezdték az utasítások végrehajtását. Nagy sürgés-forgás volt a városban, az aggódás igen, de a pánik nem volt látható az arcokon. Minden ki akarta venni a maga részét a munkákból. A város majdnem minden polgára fel volt fegyverkezve. A katonaság nem volt hajlandó részt venni a város védelmében. Bán

719 és Fehér

720 alezredesek, 19 Bán Sándor 20 Fehér Jenő