Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

179. (1956. november 4-1956. november 15.) Dr. Vájta Gábor sebészorvos visszaemlékezése Az a szörnyű, rettenetes nap. Nincs jelző, nincs nyelv, mely érzékeltetni tudná mindazt, amit azon a reggelen, november negyedike reggelén érzett minden igaz magyar. Az elcsukló hangú Nagy Imre beszéd ébresztette az ország népét. Segítsetek, segítsetek! - hangzott a szörnyű kiáltás. Tudtuk, nincs többé segítség, elvesztünk. Nem hiszem, hogy volt ember, aki meg tudta volna őrizni nyugalmát, mindenki - fejvesztve - cselekedni akart. Előkerültek a fegyverek. Igen, az első pillanatban mindenki a kilátástalan ellenállásra készült. Fegyveresen, vagy foggal, körömmel. Azonnal a kórházba mentem, bár vasárnap volt. A Beniczky utcáról kilépve ott vonult előttem a szovjet ármádia. Nyolc óra lehetett, az utca kihalt volt, néptelen, az ablakok függönyei mögül nézték az emberek tehetetlenül, fogcsikorgatva a végeláthatatlan oszlopot, mely lassan, de feltartóztathatatlanul hömpölygött Budapest felé. Betértem a piarista templomba, a mise fél kilenckor kezdődött. Gyülekezett már a kórus,

701 az én fiaim. Tehetetlen düh látszott minden arcon. L. G.

702 volt az orgonistánk akkoriban. Az a kis ember akkor nőtt óriássá az én szememben. Leült az orgonához szikrázó szemekkel, és beleadva minden elkeseredését, haragjátjátszani kezdett. A mise még nem kezdődött, a pap még öltözködött, amikor a templomot megtöltötték az első akkordok. A Himnuszt játszotta egyszer, aztán még egyszer, aztán következtek a variációk, improvizált. Az orgona sikoltott, őrjöngött a keze alatt. Nem volt ének, a szentmisét mondó papot hallgatásra kényszeri tették a meg nem szűnő Himnusz-részletek. Megbűnhődte már e nép! Soha nem éreztem ennyire szívszorító fájdalmassággal ezt a borzasztó igazságot. Délelőtt tízmilliónyi ember keze szorult ökölbe, amint meghallotta a Kádárkormány megalakulását. [... ] Vácott tehát jóval tovább tartott a forradalom, mint a fővárosban. November közepe táján egyik este hatalmas moraj lássál érkezett meg a két szovjet harckocsi a Széchenyi utca felől a térre. A tanácsházán éppen tanácskozás folyt, én a kórházban voltam. Az ablakból láttuk, amint a két tank nekifordul a tanácsházának, és megáll egymás mellett. Az ágyúk rászegeződtek az épületre. Azonnal kiüríteni az épületet, különben lövünk. így szólt a parancs, és mit lehetett tenni, mindenki szótlanul engedelmeskedett. Késő estig álltak ott, aztán nagy zajjal elvonultak. Másnap este-éjszaka már legalább 15 embert hurcoltak el. Aztán egyre több került börtönbe. [...] VVL Kéziratok levéltári gyűjteménye, dr. Vájta Gábor visszaemlékezése, 1983 - Ifj. dr. Vájta Gábor ajándéka Húszoldalas, géppel írt tisztázat, hitelesítés nélkül. 1 Szent Anna kórus 12 Lehotka Gábor