Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

169. 1956. november 4. Kristóf Béla visszaemlékezése a nap eseményeire November 4., vasárnap Joggal hívhatjuk ezt a vasárnapot „Fekete Vasárnap"-nak, mert gyászos napként íródott be a magyar történelembe, megint eggyel több a történelem nagy könyvében. A hajnalban történt események igazolták korábbi aggályainkat és gyanúnkat, hogy valami szörnyű dolog fog történni. Moszkva végre megmutatta az igazi arcát. Látszólag engedtek a forradalmi erőknek, visszavonták csapataikat Budapest területéről, tárgyalásba bocsátkoztak a magyar kormánnyal a szovjet erők kivonulása érdekében, de ez csak időhúzás, aljas taktikai fogás volt. Az igazi ok az volt, hogy az országban 1945 óta állomásozó szovjet katonák sok helyen nem voltak hajlandók fegyvereiket használni a szabadságért küzdő nép ellen, vagy egyszerűen eldobták, sőt olyanok is akadtak, aki átálltak a forradalmárokhoz. Az új szovjet erők benyomultak a fővárosba, a harcok megújultak, mert erős ellenállásra találtak, de nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban. Hajnalban 4 óra 20 perckor

677 Nagy Imre még beszélt a Szabad Kossuth rádióban és bejelentette a Szovjetunió aljas pálfordulását és ismét segítségért fordult az Egyesült Nemzetek titkárságához és a négy nagyhatalomhoz. Este 7 óra 25 perckor

678 a Kossuth rádió SOS-jelzéssel megszűnt leadni. Később, 8 óra 15 perckor ismét kommunista és szovjet kézben volt, és Münnich Ferenc kommunista államminiszter felhívását közölte a néppel, azaz hogy az ő szavaival éljek, a dolgozókkal. Ismét Moszkva kiszolgálói vették át az ország kormányzását. Kádár lett a miniszterelnök, a többi miniszterek is mind kommunisták, azaz moszkoviták voltak. Később kiderült az igazság. Kádár követeivel november 1. és 3. között átment az oroszokhoz, hogy úgy mondjam, időben helyezkedett. Ellenőrizhetetlen hírek szerint Nagy Imre és 50 hű követője a jugoszláv követségen kért menedéket. Az, amit most a következőkben mondok, nem kapcsolódik a történetekhez, ez az én saját megfigyelésem alapján kialakított véleményem. Nekem akkor és most is egy kérdés vetődött és vetődik fel: hogyan lehettek olyan naivak, hogy hittek a szovjet ígéretekben? Nagy Imre kommunista volt, de idealista, Maiéter Pál katona és realista. De mindkettő elsősorban magyar és mindkettő tisztában lehetett a szovjet szándékokkal. Maiéter Pált én nagyon jól ismertem. O volt a váci katonai kirendeltség parancsnoka

679 az én polgármesterségem első két évében. Sokszor voltunk együtt, különösen a sorozások ideje alatt. Én voltam a sorozóbizottság elnöke, ő pedig a katonaság képviselője. Néha, mikor kettesben voltunk, beszélt az orosz fogságba Helyesen 5 óra 20 perckor. (KÉZIKÖNYV 1996/1. 202.) Az '56-os kézikönyv szerint reggel 8.07 perckor szakadt meg a Kossuth rádió adása. A rövidhullámon felváltva sugározzák a Himnuszt és a Szózatot. (KÉZIKÖNYV 1996/1. 204.) Vö. a 5 17. sz. jegyzettel !