Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
Ezenkívül 5-én 6-án értesítettük a váci tiszteket és tiszthelyetteseket, hogy jöjjenek vissza a laktanyába, hogy a laktanya minimális őrzését meg tudjuk nevezni [!] és biztosítani tudjuk. Egy részük be is jött, de voltak olyanok, hogy azzal kellett fenyegetőznöm, hogy 15-én csak az fog kapni illetményt, aki rendesen benn van a laktanyában. Akkor problémák voltak eleinte, hogy a tisztek nem akarták vállalni az őrség adását, mert az nem „tiszti" feladat. Mindezeket a fentieket csak azért írtam le, hogy talán ezzel valahogy érzékeltetni tudom azt, milyen lelkiállapotban és idegállapotban voltam ebben az időben. [Október] 23-a óta a rengeteg válságos esemény, a rengeteg éjszakázás, a [november] 3-ától nyakamba szakadt gondok (melyeket eddig mégiscsak hárman viseltünk), [a] borzalmasan kevés pihenés, úgy tönkretettem [!] az idegeimet, hogy amikor látnom kellett, hogy a laktanyánk a benne lévő anyaggal szemem láttára kezd elherdálódni, s ezzel szemben majdnem tehetetlen voltam, ilyen körülmények között teljesen megfeledkeztem a kint lévő rádiónkról. Bármennyire igyekszem pontosan visszaemlékezni, nem tudom eldönteni, melyik nap lehetett, amikor Földvári százados szólt nekem, hogy a műszaki laktanyában őrizetlenül van kinn a rádiós kocsi (6-án vagy 7-én'?), én azonnal intézkedtem, kiküldtem Librecz 641 főhadnagyot, aki személyesen vezette be a kocsit, mert nem volt gépkocsivezetőnk. Arra is emlékszem, hogy a rádiók bejöttek, már délben megjelent Cs. Tóth nevű ifjú vezér ismét másodmagával a laktanyában, s szinte felelősségre vont, hogy mertük behozni. Én igen dühös voltam rájuk, mert hallottam, hogy Szabad Európával felvették az összeköttetést, és becsaptak, mert nem arra használták, amire kérték. Megtagadtam a rádió kiadását és kiutasítottam őket a laktanyából. Még az a tróger Cs. Tóth meg is fenyegetett, hogy „nem fogjuk elfelejteni, hogy nem adta ide". Vácon a városban ez alatt az idő alatt a huligánok tevékenykedtek. A laktanyánkba egyszer próbáltak valakik bejönni éjszaka, de az őrség erős tűzzel elzavarta őket, 642 s utána később hasonlót nem tapasztaltunk. Földvári századossal ebben az időben minden éjszaka (volt úgy, hogy kétszer-háromszor is) végigportyáztuk a laktanyát. A városban a hangulat miatt egyáltalán nem voltunk nyugodtak, s az igen kis tiszti és tiszthelyettesi létszám miatt a váci események menetébe sem tudtunk beleszólni. A hangulat miatt nem is mertünk kimenni a laktanyaból. [...] Ugyancsak rendszeresen felvették a kapcsolatot Kiszel 643 János vb-elnökkel, akivel attól kezdve meg is beszéltek mindent, de Kiszel elvtárs a városban lévő hangulat miatt még nem merte elfoglalni a tanácsházán a helyét. [...] Azok, akik velem együtt élték át Vácott az október 23-tól november 5-ig tartó eseményeket és látták a káoszt, észrevették, hogy a felső vezetés teljesen cserbenhagyott bennünket, mert sem parancsot, sem tanácsot, semmit nem adott, sőt „Libretz"-ként írva. Talán az 1956. december 2-i esetről van szó. Vö. a 268. sz. forrással! „Kiszely"-ként írva.
