Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

Az odagyűlt katonákhoz Kristóf polgármester beszélt, és igyekezett a katonák hangulatát egyrészt lecsillapítani, másrészt maga mellé állítani, és a katonákat is meg az összegyűlt tömeget Gerencsér őrnagy ellen irányítani. Ezután Környei őrnagy beszélt, és tényekkel cáfolta dr. Kristóf állításait, feltárva azt is, hogy a nemzeti bizottság tízes bizottságában egyetlen egy munkás vagy dolgozó paraszt nincs benne. Erre a katonák tüntetése ismét hangossá vált és követelték újra a munkás-paraszt tanácsot. A katonák tüntetéséhez újra csatlakozott a tömeg is, mire Kristóf, hogy a kedélyeket lecsillapítsa, kérte, hogy a katonáknak egy küldöttsége menjen fel a nagy tanácsterembe, ahol összeszedik a kibővített bizottság tagjait és megvitatják a problémákat. Mielőtt a bizottság felment volna, még Cs. Tóth nevezetű egyetemista („forradalmi ifjúság" vezére) tiltakozás ellenére odalépett a mikrofonhoz és beszédet intézett a katonákhoz. Beszédének a lényege az volt, hogy ő meg van győződve arról, hogy a katonák a „forradalom" hívei, csak ennek kibontakozását egyes tisztek akadályozzák, mert ha nem így lenne, akkor megengednék azt, hogy az ifjúság vezetői a laktanyákba a katonák közé ellátogathassanak, és hogy Győrrel, a győri ifjúsággal az összeköttetést felvehessék, rendelkezésükre bocsájtanának egy rádióadót is. Környei őrnagy a katonáknak a laktanyában tartandó gyűlésén az ifjúság küldötteinek megjelenési lehetőségére, valamint a rádióra ígéretet tett, ezzel a további szónoklatokat sikerült befejezni és a tömeg hangulatát is (mely Cs. Tóth beszédére hangos ovációba kezdett) lecsillapítani. Ezután a katonák küldöttjei felmentek a nagy tanácsterembe, ahol kb. más félórás vita folyt a polgármesterrel és híveivel úgy a „nemzeti bizottság" összetételével kapcsolatosan, mint a híradó ezred parancsnoka személyével, mint az alakulattal kapcsolatban elterjedt rágalmazó, uszító és rosszindulatú propagandával kapcsolatban. Végül is az ott résztvevő civilek többsége egyetértett abban, hogy az alakulat és a parancsnoka részére elégtételt fognak szolgáltatni. A tüntetés után az alakulat zárt rendben nótaszóval bevonult a laktanyába. Ezután jutott tudomásunkra, hogy a városban, a rendőrségen és egyéb helyeken szolgálatot teljesítő katonák között a „forradalmi ifjúság" valóban erős agitációt folytat az irányban, hogy a tiszteket leválassza a személyi állományról és a személyi állományt a tisztek eltávolítására izgassa. Erre konkrét bizonyítékot szolgáltatott Császár László főhadnaggyal és Pável István főhadnaggyal kapcsolatos követelés, melyet az alakulat „katonai forradalmi tanácsának" készítettek, követelve, hogy ezt a két tisztet azonnal távolítsák el a hadseregből. Ezt a követelést a rendőrségen szolgálatot teljesítők között indították el, majd onnan az egyik katonával elküldték a tanácsház előtti térre a tüntetésre felvonult katonák közé, ahol azok ott tartózkodása alatt igen sok katonával (sőt tiszttel is) aláíratták. Jellemző, hogy ezt az alakulat létszámából (mely ebben az időben 600 főn felül volt) csak 137-en írták alá (kb. 21%). Jellemző, hogy az alakulat egysége, mellyel a tisztjei mögött állt, még ebben az időben kellően szilárd volt, mert a cél a teljes tisztikar leválasztása lett volna, és ennek ellenére még a rendőrségen szolgálatot teljesítők között (ahol pedig a propaganda a legerősebb volt) csak két tiszttel szemben tudták elérni ebben az időben még, hogy a katonák ellenük fellépjenek.