Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

120. 1956. november 1. Egy rendszer bukása - Végh Ferenc cikke az Uj Váci Naplóban Minden józanul gondolkozó magyar ember tudta, hog

T az olyan rendszer, amelyet szuronyok és tankok vigyáznak, nem állhat az igazság oldalán. Az igazságot - legyen az elmélete bármilyen tiszteletreméltó - nem lehet puskatussal beleverni az emberek szívébe. Az emberiesség, jólét, magyar hazafiság és nemzetközi szolidaritás mellett rossz érveknek bizonyultak az AVH-sortüzek és a szovjet tankok. A nép egyetlen hatalmas akarással gyűrte maga alá a hazugságot, hogy ezzel, az egész világ által oly méltán csodált mozdulattal az új, igaz magyar élet nagyszerű lehetőségeit is megmutassa. Vége hát a külföldről importált hazugságoknak, a börtönöknek, kínzásoknak, gálád pereknek és álszent bűnbánatoknak. 1945-ben megszűnt a születési kiváltságok ostoba rendje, hogy helyébe a születési hátrányok nem kevésbé aljas világa lépjen. Szűnjék meg hát ez is. Új magyar világunkban ne jelenthessen sem előnyt, sem hátrányt, hogy valaki egyik vagy másik társadalmi réteg szülötte. A most meginduló új magyar élet értékmérője nem lehet sem a párthoz való hűség, sem pedig bármilyen idegen néphez fűződő szolgai alázat. Az értékmérők itt emberi értékek lehetnek csupán: szaktudás, emberiesség, magyarság. Egy rendszer bukása természetesen a rendszer uralkodó államelméletének bukását is jelenti. Nem lehet jó az elmélet, ha a gyakorlat nem igazolja - tanultuk szorgalmasan 12 éven át. A magyar gyakorlat nem igazolta a szovjet elméletet. Nekünk sajátosan magyar adottságaink között kell megtalálnunk sajátosan magyar elméletünket. S amikor mély megrendüléssel siratjuk e nagy magyar szabadságharc halottait és túláradó örömmel öleljük keblünkre élő hőseit, erre kell gondolnunk: az ő haláluk és az ő harcuk csak akkor nyerhet valóban szentesítést a magyar- és világtörténetben, ha áldozatuk nem lesz hiábavaló. Úgy kell megalkotnunk világunkat, hogy abban a testvérharcnak ne a lehetősége, hanem az oka hiányozzék. Épüljön a magyar demokratikus köztársaság arra a szilárd erkölcsi alapra, amelyet hőseink sírja jelez. Egy rendszer megbukott és egy új van születőben. Tegyük jóvá a bűnöket, tévedéseket, gyalázatot, hegesszük be a sebeket és segítsük építeni az erkölcsöt, erényt, igazságot. Köszöntjük az új Magyarország népét és teljes szívünkből kívánjuk, hogy újrakezdett életében végre megtalálja az oly régen megérdemelt és oly régen hiányolt szabadságot jólétet és békét. Végh Ferenc ÚVN 1956. november 1., 2. szám