Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
nek, vagy rokonoknál, ismerősöknél húzódnak meg. Őket különben sem követelte senki, mert nem is tudtak a városban róluk. Egyedül Oláh hadnagy, az alakulatunk elhárító tisztje maradt vissza. O aztán másnap mondta, hogy telefonon beszélt az elöljáróval, az a parancs, hogy fel kell mennie neki is igazolásra. Tőlünk erre vonatkozóan igazolást kért. (Arra nem emlékszem, hogy ekkor, vagy már előbb történt, amikor kérésére szabályos arcképes tiszti igazolvánnyal is elláttuk, ha esetleg valaki igazoltatná, ne AVHigazolványa legyen.) Azonban, mint később megtudtam, nem ment fel Pestre, hanem először hazament a szüleihez Nógrád megyébe az eltávozásra menő katonák kocsijával. Otthon aztán elfogták és Újhelybe 577 vitték. Ezt akkor mesélte el, amikor novemberben visszajött az alakulathoz. Amikor Oláh hadnagy elment, úgy emlékszem, 2-án volt. 2-án késő délután történt, amikor bementem Gerencsér őrnagy elvtárshoz a gyengélkedő épület[é]be (mert oda ment le délután pihenni egy kicsit). Ott beszélgettünk a kilátástalan helyzetről. Akkor mondotta, hogy talán holnap (3-án) beszalad Pestre a HM-be, hogy valami konkrétat tudjon meg, mert szörnyű nyomasztó volt, hogy semmi értelmes intézkedés nem jött Pestről. Bármivel kapcsolatban kértünk parancsot, tájékoztatást vagy tanácsot. „Ok sem tudnak semmit.", „Benn is teljes a tájékozatlanság.", „Tegyük legjobb belátásunk szerint.", „Önök vannak ott, önök látják, mit kell tenni.". Ezen meditálgattunk, közben mondtam, hogy engem is vigyen be magával, a családomat szeretném látni (a Földvári százados ekkor már második napja Pesten volt, hazalátogatott a családjához, s eredetileg is úgy volt, hogy utána én megyek haza). Ekkor azt mondotta a parancsnok elvtárs, hogyha ő bemegy, úgy nekem kell kinn maradnom, hisz Földvári százados sincs kinn. Azt mondta végül, hogyha be is megy, délben jön vissza, s akkor én mehetek haza. Közben megjött a lőtérgondnok polgári alkalmazott (Tarnai nevezetű), s ahogy beszámolt, úgy vettem ki, hogy Gerencsér őrnagy elvtárs megbízásából és érdekében járt kinn dr. Kristófnál. Ekkor Tárnáival kiküldött engem is újra dr. Kristófhoz, ahol még vagy öt civil volt, s azok újra kijelentették, hogy minden rendben van Gerencsér őrnaggyal, mint helyőrségparancsnokkal 578 hajlandók együttműködni a továbbiakban, és őt elismerik. Újra visszamentünk Tárnáival a laktanyába a parancsnok elvtárshoz. Még akkor is a gyengélkedőn volt. Amikor aztán Tarnai elment, utána késő éjszakáig elbeszélgettünk. Mondta azt is, hogy beszélt a HM-ben egy vezérőrnagy elvtárssal, reggel korán beszalad, s délben vissza is jön. Reggel, amikor én felkeltem, jelentették, hogy 06 h-kor bement gépkocsival Pestre. Egyedül maradtam. Környei Imre [s. k.] ÁBTL 3.1.9., Vizsgálati dossziék, V-l46706/1., 87-92. Húszoldalas, géppel írt tisztázat, aláírással hitelesített. Sátoraljaújhely Itt a vélhetően hibás „heg." rövidítést oldottuk fel így.
