Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
ebben az időben a rádió és a sajtó is beszélt, hogy Csepelen, Salgótarjánban már felállították.) Mi konkrétan először a tüzérezrednél beszéltünk erről, mert ebben az időben a civilek főként oda járkáltak állandóan, mivel Tóth őrnagyot, a tüzérezred parancsnokát tartották helyőrségparancsnoknak. Mivel ebben az időben Gerencsér őrnagy elvtárs az események és a hangulat miatt nem járt sehova a laktanyából (a családját is beszállíttatta Budapestre), így engem küldözgetett át a tüzérlaktanyába, s esetenként a tanácsházára is szimatolni. A városba eleinte én sem mertem kijárni, mert rám is haragudtak a huligánok. Erről beszéltem is Gerencsér őrnaggyal, ha valami bajom történne, remélem, gondoskodnak a családomról, de ha kötelességemnek érzem, megteszek mindent. Amikor aztán láttam, hogy a kintről bejáró tisztjeink[nek] meg nekem sem esett bántódásom, nyugodtabban mentem, bár vad, szélsőséges huligánoktól elég sok megjegyzést, fenyegetést, rákiabálást kaptunk. A nemzetőr zászlóalj felállításával kapcsolatban nem voltunk hajlandók semmit adni, míg a HM-től utasítást nem kaptunk. Úgy emlékszem, november 2-án volt benn Budapesten ebben az ügyben a Váci járási kiegészítő parancsnok, illetve annak helyettese (neve nem jut az eszembe, egy százados), 573 s amikor délután az visszaérkezett a paranccsal Pestről, akkor szólt át Tóth őrnagy, a tüzérezred parancsnoka, vagy a kiegészítő parancsnok (nem tudom biztosan), s Gerencsér őrnagy elvtárs engem küldött ki a kiegészítő parancsnokságra. Ott tudom, még előtte beszéltünk, és én mondtam a kiegészítő parancsnoknak, hogy az „M"-készletemhez semmiképp nem engedjük nyúlni, s abban is állapodtunk meg, hogy így fogja tájékoztatni a civileket is. Itt teljes felszerelést, pénzügyi ellátást, fegyverzetet, ruhát, konyhafelszereléstől mindennel el kellett volna látni. Az „M"-készletre való hivatkozással mi ezt nem tudtuk vállalni. A végén abban egyeztünk meg, hogy a szük törzs kap katonaruhát, a többi nem, hogy meg lehessen különböztetni a sorkatonáktól. Hogy hány főt szereltünk fel, arra már nem emlékszem, úgy emlékszem, hogy 150 darab fegyvert kellett nekem adnom és ugyanennyit a tüzéreknek. Arra is emlékszem, hogy nehézfegyvereket, robbanóanyagot is követeltek tőlünk, de (bár nekünk is volt két géppuskánk és 9 golyószórónk), ilyeneket nem adtunk, mondva, hogy nincs. Ok szerezzék be más alakulattól. November 1-én volt a tüntetése az alakulatnak és egyben a második és utolsó ezredgyülése is, melyen az ifjúsági küldöttek is részt vettek. A tüntetés előzményei: mint fentebb említettem, az események hatása alatt a parancsnok elvtárs nem mehetett ki a városba, úgy tudom, a tüzérlaktanyába is csak 1-2 alkalommal volt, de oda is velem. Gerencsér őrnagy elvtárs eltávolításának fő mozgatója dr. Kristóf polgámiester volt. Ebből ő, személyileg úgy láttam, presztízskérdést csinált. Követelte, hogy tűnjön el önszántából. Nemcsak Vácról, hanem a hadseregből is ki akarta túrni. 574 Úgy hallottam, menesztett is be László Frigyes és Bitter Antal A szövegben „dúrni" szerepel.
