Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

ELŐSZÓ

szeretne az olvasók kezébe adni, ami a múlt dokumentálható felidézésével az ötven évvel ezelőtti forradalom szereplőinek megbecsülést és a tiszteletet szolgáltat. Azt azonban még e kötet bevezető tanulmányát író történész sem vállalhatta, hogy mindezen források ismeretében teljes képet alkosson a városban történtekről és minden esemény ok-okozati összefüggéséről. Csak a történtek fősodrának rekonstruálására volt mód, esetenként egy-egy mozzanattal kiegészítve, másutt meg pontosítva az eddigi információkat. Több évtizedes (agyon)hallgatás után első lépésnek tekintjük, hogy e dokumentumkötettel fellebbentjük a fátylat az ötven évvel ezelőtti történelemről. Úgy gondoltuk, hogy e kötet nem szólhat csak az 1956. október 23. és november 4. vagy november 14. között eltelt napokról. Úgy véltük, hogy '56 történetéhez szorosan kapcsolódik a megtorlás korszaka, s ezért a kötetben közzétett források záróéve 1963, amikor a kiadott „nagy" amnesztiarendelet alapján sok ezer „ötvenhatos" hagyhatta el börtönét. Sokan azok közül, akik túlélték ... Olvasva e forrásokat, egy percig ne feledkezzen meg a Tisztelt Olvasó arról, hogy ismételten feltegye a kérdést: Cui prodest? Vagyis kinek az érdekében, kinek a hasznára keletkeztek e dokumentumok? Vajon milyen képet nyerhetünk ezeket olvasva, melyeknek a többségét azok készítették, akik nem a forradalom pártján voltak, és akkor, amikor a forradalmat már „ellenforradalomnak" minősítették? Vajon e kötet dokumentumai a valóságot mondják-e el? Vajon mennyiben „feltáró" vallomások ezek és mennyiben támasztották alá a fenyegető elítélés vagy a büntetőeljárás előre eltervezett céljait. A fenti kérdést már az ókorban feltették, s azóta fel kell tennünk minden történeti forrás vizsgálatakor. Tisztában kell lennünk azzal, hogy kinek-minek az érdekében született meg például az 1957. évi beszámoló a tanácsülésre az októberi eseményekről, sejtenünk, tudnunk kell, hogy a nyomozóhatóságok előtt tett vallomások milyen körülmények között születtek, hogy ezek sokszor az önigazolást vagy az új-régi hatalom megszilárdítását szolgálták egy eltervezett koncepció alapján. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy elődeink tettei csak a forradalom céljait tekintve mérlegelhetök. Az akkori cselekedetek, az elszenvedett büntetés, netán a vallatószobákban kiderülő emberi gyengeség még most, csekély ötven év múltával is fájó emlékeket ébreszthetnek, újabb ötven év elteltével már - vélhetően - csak a forradalom tisztasága fog megmaradni az utódokban. A források közreadóinak és velük együtt a Tisztelt Olvasó felelőssége is óriási. Míg az előbbiek feladata, hogy a dokumentumok segítségével feltárják és bemutassák a valós történéséket, az egyedi esetek mögött az általánost és az egészet, addig az olvasó sem tekintheti az egyes szereplőket csak jónak és csak rossznak, csak megbecsülendőnek vagy csak elítélendőnek, továbbá egyedi esetek tömkelegének a forradalmat. 1956-ban az új rendszer, a diktatúra eltörlésének reményében sokan szánták el magukat vakmerő cselekedetekre, vagyis lettek a forradalom aktív résztvevői. E napokban, amikor az emberek elsősorban nem arra gondoltak, hogy mi lesz, ha vereséggel végződik a forradalom, akkor sokszor nem mérlegelték tetteik súlyát és nem gondoltak az elbukás lehetőségére. Joggal gondolhatjuk: forradalmat véghezvinni másképpen nem is lehet.