Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ „Nem vagyunk fasiszták, sem reakciósok, csak magyarok, és így akarunk élni. " (A Váci Osszüzemi Forradalmi Munkástanács követelése, 1956. november 14.) A 20. század, visszatekintve a 21. századból, nekünk, Európa közép-keleti felén élőknek a „boldog békeidők" forradalomba torkollását, a trianoni békeszerződés okozta traumát, az elszenvedett háborúkat, a koncentrációs táborokat, a ki- és áttelepítéseket, a Rákosi-féle terrort, az 1956-os reménykeltő forradalmat, majd a vérbírósági ítéletekkel a hatalmát megalapozó „puhább" kádári diktatúra évtizedeit jelentette. Akik átélték e századot, különleges „élményekben" lehetett részük. Az emberi jogokat, s főként az élethez fűződő jogot államok, kormányok, hivatalok, bíróságok, az állam eröszakszervei számtalanszor és tömeges méretben sértették meg. Az emberek - miután a 18-19. század fordulójától kezdve emberi és polgári öntudatukat mindinkább kiteljesítették -, megtapasztalhatták, hogy szándékaikat, személyes és családi sorsukat sokszor nem irányíthatják saját maguk, abba a hatalom ilyen-olyan formában beleszól és rátelepszik mindennapjaikra. A Váci Történelmi Tár IV. kötetében most e rendhagyó század rövid időszakát kívánjuk bemutatni. A szabadság két hetét és a hét esztendőn át tartó „szabadságelvonást", ameddig a megtorló eljárások húzódtak. Vajon elérkezett-e az idő, hogy 1956 októberétől 1963-ig minden máig fellelt dokumentumot közreadjunk? Vajon elég érett-e a (helyi) társadalom, hogy ne csak az egyedi sorsokat kísérje figyelemmel, hanem folyamatában lássa 1956 kiemelkedő történelmi szerepét? Vajon a mai társadalom miként látja 1956-ot, és előítéletek nélkül, de kritikával szemlélve elfogadja-e hőseit? Vajon a pártosodó politikai élet és az atomizálódó közélet nem frusztrálta-e olyan mélységig a társadalmat, az embereket, hogy ma félelem nélkül mindenki elmondhatná élményeit, történetét és igazát 1956-ról? 1956, e világraszóló esemény értékelése ott, ahol a forradalom lezajlott, napjainkban szinte még mindig lehetetlen, pedig ötven esztendő telt el azóta. Úgy tapasztaltuk, hogy 1956-tal kapcsolatban még mindig élnek félelmek az emberekben. Ez egyértelműen kiderült a visszaemlékezőkkel készített beszélgetések során. A családtagok oldásként valami hasonló tréfával ütötték el egymás között a dolgot: Csak add oda nyugodtan a fényképet, így legalább mindenki felismer, és kiderül, hogy ott voltál a „szobordöntésnél". Jó szándékú, baráti intő szavakat e kötet szerkesztője is kapott az egykori - és mai - megosztottság különböző oldalairól.