Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
B. Kurdi Károly 425 volt velem. Bevittek a híradólaktanyába, ahol a folyosón falhoz állítottak minket. Egyik oldalamon Lehőcz János, a másikon Iker Károly állt feltartott kézzel. Néha-néha valakit bevittek kihallgatásra, engem csak a személyi adataimról kérdeztek, megvan-e, volt-e fegyverem. Hajnali 4 óra felé mindannyiunkat letereltek a laktanya havas udvarára, egymástól elkülönítve felsorakoztattak, majd hátraarcot vezényelt valaki magyarul. A katonák csattogtatták mögöttünk a fegyverzávárt, de nem történt semmi. Először azt gondoltam, vége mindennek, majd amikor nem dördültek el lövések megkönnyebbültem, mert csak ijesztés volt. Végül valaki oroszul kiáltott valamit, mire minket beraktak a dermesztően hideg fogdába, 4-5 embert egy zárkába. Reggel fölpakoltak mindannyiunkat páncélautóba és bevittek Budapestre, a Honvédelmi Minisztériumba. Utunk során a Hétkápolna környékén rálőttek a konvojra, de nem történt baj. Elöl ment egy tank, majd egy személyautó, amit követett három páncélozott csapatszállító, benne mi, végül újból egy tank zárta a sort. A Honvédelmi Minisztériumba a Markó utca felől kísértek be. Az utca túloldalán egy gyalogos hölgy felkiáltott: „Ezek váci férfiak! Hová viszik őket?" Ma sem tudom, ki volt, nagy bátorság kellett a kiabáláshoz. Végül egy irodahelyiségbe tereltek mindannyiunkat, ahol szemügyre vehettük egymást. Úgy emlékszem, hogy 15-en voltunk: B. Kurdi Károly, dr. Csomor János (későbbi apósom), Dombay Miklós, Iker Károly, Kapitány Ferenc, Lehőcz János, Mjazovszky Károly, Molnár Károly (?), Pölcz Béla, Soltész Ignác. Sajnos több névre nem emlékszem. A Honvédelmi Minisztériumban is ugyanaz történt, mint Vácon. Szovjet tisztek hallgatták ki a többieket, nálam csak az adatfelvételig jutottak el, mert közben visszaparancsoltak az irodába, majd egy nyilatkozat aláírásával hazaengedtek november 19-én délelőtt. Az igazsághoz tartozik, hogy ez alatt a négy nap alatt a szovjetek korrektül bántak velünk. Élelmezés, tisztálkodás, szükséglet rendben történt. A nyilatkozatban vállaltuk, hogy mindenki a munkahelyén megtesz mindent az élet normalizálása és a munka elindítására. A gimnáziumban már folyt a tanítás, mire visszaértem. [...] Január végéig nem történt említésre érdemes dolog velem. Ekkor egy nap osztálytársam, Moys Teodóra, később gyermekorvos Vácon, szólt, hogy nevelőapja üzeni, aki Budapesten az Egyesült Izzóban volt munkástanácstag, hogy ne aludjak otthon, mert szedik össze az 56-osokat. Gyorsan bementem Pestre, ahol rokonoknál húztam meg magam, de végül is 1957. augusztus 2-án tartóztattak le. Először az Aradi utcába vittek. [...] Majd egy heti váci kihallgatás után visszavittek az Aradi utcába. [...] Hét hétig voltam a pincében, majd felvitték az előadómhoz. Nevetséges zagyvaságokat, tartalmazó jegyzőkönyvet tett elém, írjam alá. Mondom neki, hogy ez az egész igen messze van a tényektől. Itt akar megrohadni a pincében? írja alá, és viszik a Fő utcára. A fogva tartottak között az a hír terjedt, hogy bár125 Helyesen: E. Kurdi Károly