Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

74. 1956. október 29. Az Új Váci Napló tudósítása Vác Város Forradalmi Nemzeti Tanácsának nagygyűléséről A tanácsteremből... 1956. október 29. A szitáló esőben kisebb-nagyobb embercsoportok tartanak Vác városháza felé, hogy végre egy becsületes, tisztultabb magyar élet küszöbén, minden irányított vélemény mellőzésével, felszabadultan és józan eszükre és magyar érzésükre támaszkodva választhassanak olyan vezetőséget a város részére, amely magyar polgáraink osztatlan bizalmát élvezi. Lassan elcsendesül a tanácsteremben a jelenlévők beszélgetése. Dr. Kristóf Béla polgármester, akit a nép a forradalom kezdetén közfelkiáltással hozott a város élére, szólásra emelkedik: Városunk életében immáron másodszor veszem át a vezetést a legnehezebb időben, és kötelezettséget vállalok arra, hogy városunk és polgárságának érdekeit a legmesszebbmenőkig, tudomásomnak és képességemnek teljes latba vetésével, igaz magyar érzéssel fogom intézni. Jelen vannak a munkástanácsok, akiket a helyi gyárak, üzemek, vállalatok dolgozói titkos választás útján küldtek ide. Bár vannak még köztük olyanok is, akik - nem tudva levetkőzni a múlt átkát - még mindig kijelölés útján, az abszolutizmus eszközeivel igyekszenek befurakodni a tanácstagok soraiba. A többség azonban az egészséges, eszmékben meg nem alkuvó, józan, de emellett a végsőkig elszánt magyar ember. Javaslatok hangzanak el a Fortéból, a bélésárugyárból, a híradástechnikából, a Dunai Hajógyárból... A képviselők mind egy célt tartanak csak szem előtt: hogy városunkat is a szabadság, a demokratizmus s a teljes nemzeti egyenjogúság szellemében vezessék. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy addig ebben az országban és ebben a városban se lehet békés kibontakozás, amíg aló pont első követelését, a szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarország területéről meg nem valósították. Egyetértettünk mindnyájan abban, hogy meg kell valósítani a szabad, demokratikus független választásokat több párt részvételével; követeljük a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési és vallásszabadságot: a demokratikus szabadságjogokat. Minden felszólaló munkásküldött, akik most 1945 óta először képviselik a népet, egységesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a nyugodt munka első számú feltétele a szovjet csapatoknak azonnali kivonása az ország egész területéről; amíg ez meg nem történik, addig a termelőmunkát, a közellátási üzemek kivételével senki sem hajlandó felvenni. A régi, terrorisztikus pártvezetés azonnali kikapcsolását és a népellenes vezetőknek az üzemekből történő eltávolítását követelik, valamint a bűnösöknek független magyar bíróság útján történő felelősségre vonását.