Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
Budapest, 1957. február hó 27-én Ebben az időben jellemző volt, hogy sehol nem működött rendőri karhatalom, s a sok köztörvényes kiszabadult rab magát a várost, a környező falvakat is veszélyeztette garázdálkodásával. A laktanyák is ki voltak téve állandó zaklatásoknak. Hisz az egyik alkalommal a tüzérlaktanyát ért fegyveres támr dáskor sebezték halálra és vérzett el az egyik honvédünk 29-én 390 hajnalban a Buki-szigeti vízművek őrzése közben. Ezt az elvtársat 31-én délután temettük el. Szándékosan intézkedett úgy a parancsnok elvtárs, hogy kerüljük a szolgálati szabályzatban előírtakat, mert nem akarta, hogy ez Vácon tömegeket mozgasson meg. Ennek ellenére szinte a laktanyakaputól a temetőig sorfalat álltak a civilek, s ott is sok százan várták a temetést a sírnál. Úgyhogy, bár Földvári százados a laktanyában az egész személyi állomány előtt ünnepi beszédben elbúcsúztatta, s a halottat egy díszszakasz, vagy 15-20 tiszt és mi ketten a politikai helyettessel kísértük a temetőbe. A nagy tömeget meglátva Földvári százados javasolta, hogy a sírnál feltétlen mondjak néhány szót. így én kihangsúlyoztam, hogy a laktanyában a személyi állomány illő ünnepélyességgel elbúcsúztatta, még itt is elköszönök tőle, hősi halála legyen intő példa, hogy ki kell ütni minden huligánelem kezéből a fegyvert, mert ilyenek az okai annak, hogy most ezt a katonát parancsnokai nem adhatják vissza a katonai szolgálat után épen és egészségesen szüleinek, testvéreinek, menyasszonyának. A rövid beszéd a tömegre láthatóan nagy hatással volt. Váratlanul még dr. Kristóf is a város nevében koszorút helyezett el a síron, és hasonló beszédet mondott. Ezekben a napokban, 28-30. között, a pontos dátumra nem emlékszem, voltak kinn a laktanyában a városi tanácstól, hogy állandóan zaklatásnak vannak kitéve szélsőséges elemektől, hogy esetleges önvédelmük céljára (pontosan nem tudom) 10-12 darab pisztolyt kérek. A tanácstól hoztak pecsétes írást erről. Én megmondtam, hogy az alakulatnak csak annyi pisztolya van, amennyi a tiszt, s így nem tudok adni. A sajátomat meg nem adom oda. Ekkor valaki azt mondta, hogy vannak ott azok a pisztolyok, amiket leadtak az AVH-sok. Hogy ki volt az, aki ezt mondta, nem emlékszem, az egész esemény különben is csak homályosan van az emlékezetemben, mert mindig sokan tartózkodtak ebben az időben az irodában. Legtöbbször állandóan ott volt a parancsnok elvtárs és a politikai helyettes elvtárs is, meg más tisztek. Úgyhogy akik jelen voltak, remélem, jobban emlékeznek az esetre. Elég az hozzá, hogy emlékezetem szerint talán 3-4, vagy maximum 5 darabot adhattam át. Onnan tudom, hogy keveset, mert 3-3 darab maradt is még a szekrényben, amit azután november 5-e után visszaadtam az elhárító tisztnek, mikor visszajött, illetve egy darab meg még talán most is Földvári századosnál van. Amikor pár darabot odaadtam, akkor azt mondták, úgy emlékszem, hogy a többit megkapták a tüzérektől. Helyesen: október 28-án.
