Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
Schrick 351 nevezetű és még néhány civil hozta őket azzal, hogy a városban esetleges atrocitásoknak lennének kitéve, s ezért mi őrizzük őket a laktanyában. Amikor visszatértem velük a törzsépülethez, akkor jelentettem Gerencsér őrnagy elvtársnak, s javaslatomra úgy intézkedett, hogy ne a legénységi elhelyezési körletbe, hanem a tantermi épületben azokba az irodákba helyezzem el, amelyek zászlóalj-parancsnokságok irodáinak lettek kijelölve az új őszi szervezéshez, s most még üresen álltak. Ott beszéltem az elvtársakkal, legyenek nyugodtak, ők nálunk nem foglyok. A kijelölt szobákban lesznek elhelyezve, az ágyakkal és szükséges dolgokkal való berendezést önmaguknak kellett elvégezni, mert ehhez katonák nem voltak. Az ajtók le sem voltak zárva. Az tény, hogy őrség lett felállítva, de felállításkor ki lettek oktatva, hogy a folyosóra nem engedhetnek fel senkit. Étkezésre is lejártak zárt rendben a legénységi konyhára. Úgy emlékszem, a börtönőrség századparancsnoka és annak politikai helyettese is velük volt, de lehet, hogy valamelyikük később jött be a laktanyába. Úgy emlékszem, hogy a legénység létszáma 21 fő volt. Úgy emlékszem, sem tisztek, sem a legénységnél nem volt fegyver semmilyen, amikor a laktanya kapujában átvettük őket. De ezt az akkori kapuőrség, melyben tisztek is voltak, tudják igazolni. Bizonyíték, hogy nem fogolyként kezeltük őket az, hogyha úgy kezeltük volna, akkor fogdába rakjuk, mert a laktanya fogdahelyiségei legalább 50 embert is befogadhattak volna, s azok teljesen üresen, fogoly nélkül voltak. A századparancsnok, a politikai helyettes és a börtön parancsnoka is a törzsépületben kaptak elhelyezést. Naponta kapcsolatban voltunk, vagy Gerencsér őrnagy, vagy Földvári százados, vagy én találkoztunk velük, sokszor a mi irodánkban, vagy a folyosón. Amennyiben étkezés, elhelyezés vagy bánásmód miatt panaszuk lett volna, azt feltétlenül már akkor megemlítették volna, mert bármikor beszélgettünk, baráti, elvtársias hangon folyt. Különben ebben az időben igen sok elvtársnak adtunk (többnek családjával együtt) menedéket a laktanyában (párt, városi, üzemi és egyéb funkcionáriusoknak). Ugyanígy kerültek be önmaguktól menedéket keresve a váci területi ÁVH nyomozói is. Nem tudom, hányan voltak (talán 4-5 fő), civilben soha nem láttam őket azelőtt, s most sem tudok visszaemlékezni arcukra. Azt tudom, hogy Oláh hadnagy, az alakulat elhárító tisztje említette, hogy ezek az elvtársak váciak, s a városban nincsenek biztonságban. Úgy tudom, ő is hozta be ezeket az elvtársakat. Ők mindannyian Oláh hadnagy irodájában voltak elszállásolva. Ezek az elvtársak minden különösebb felszólítás nélkül, megbeszélés alapján adták le a fegyvereiket. Oláh hadnagy egy táskában hozta be a fegyvereket és a lőszert, s együtt helyeztük bele a páncélszekrénybe. Úgy tudom mind kis 6,35-ös zsebpisztolyok voltak, én a táskában ilyeneket láttam. Az is lehetséges, hogy maradt náluk fegyver, nem lettek átkutatva. Ezekkel az elvtársakkal kapcsolatban sem hallottam semmi olyat, hogy ottani tartózkodásuk alatt akár az elhelyezés vagy élelmezés vagy a bánásmód miatt panaszuk lett volna. Oláh hadnagy különben 1 Schrick Ferenc
