Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

52. (1956. október 27.) Esztergomy Lajos, egy volt politikai fogoly beszámolója kiszabadulásáról Az utcára kivonult városi lakosság szabadította ki a váci börtön politikai foglyait. Jelentettük, hogy a váci politikai foglyokat kiszabadították. Erről szól alábbi tudósításunk, melyet kiszabadult munkatársunk írt. Amíg a pesti utcákon enyhe szél fújta a forradalmi ifjúság nemzeti színű zászlaját és szállott az ajkakról a kiáltás: - Le a zsarnoksággal! Szabadságot Magyarországnak! - Vácott is futótűzként terjedt el a budapesti egyetemi ifjúság keddi tizenhat pontos követelésének híre. Az éjjeli órákban tüzérségi becsapódások tompa döreje hallatszott, s a csaknem ezres létszámú politikai börtön lakói (ezek közé tartoztam én is, e sorok írója) szorongó szívvel találgatták, hogy vajon mi lehet ez? Másnap szerdán már megtudtuk a feleletet. A reggeli ötórai „nyitás" helyett „együtttartásra" ébredtünk. A börtön folyosóin egy őr helyett három volt szolgálatban. Sem munkára nem vittek, de az előírásos sétára sem került sor. Az egyik fegyőr félve, de biztatóan közölte, hogy Vácott a nép fölkelt, s az ifjúsággal az élen, az utcára vonulva követeli a politikai foglyok szabadon bocsátását. A szerdai és csütörtöki nap minden órája újabb és újabb hírt hozott a börtönbe bizalmas fegyőrünk által. A ledöntött Sztálin-szobrot, mely a zsarnokság jelképe volt, követte Vácott is a szovjet emlékmű és a vörös csillag megsemmisítése, illetve eltávolítása. A fegyőrök egy része egyébként civil ruhákba öltözve hagyta el szolgálati helyét. Pénteken a szabadságharc csaknem minden részletét tudtuk. Sétára is sor került, ahol megbeszéltük, hogy este, zárás után közvetlenül, istentiszteleteket tartunk. Az istentiszteletek után minden rab az ablakban énekelte a Himnuszt és harsogta a Szózatot. Szombaton reggel a még köztünk maradt őrök sapkájáról eltűnt a vörös csillag, s a reggeli kiosztásakor memorandumot juttattunk el a börtön parancsnokságához, amelyben felhívtuk figyelmét hazánk történelmi napjainak jelentőségére, leírtuk, hogy mi eddig megőriztük férfias higgadtságunkat, a továbbiakban is ezt akarjuk, de haladéktalanul bocsáttassa rendelkezésünkre civil ruháinkat és szabadító igazolványunkat. A parancsnokot 9 órára vártuk a válasszal. Egyre erősebben hallatszott az utcáról az ifjúság követelése: „Azonnal engedjétek szabadon a politikai foglyokat!" Pest felől szüntelenül hozta a szél a becsapódási dörejeket. Izzóvá vált a hangulat a zárkákban. A parancsnok nem jelent meg 9 óra után sem, és a zárkák ajtajait vasdarabokkal, ágyrészekkel felfeszítettük. Egy óra sem múlt el, minden zárka lakója a folyosón volt és tódult a főbejárat felé. A vasrácsos ajtónál halálfélelmében sápadtan, géppisztolyos ávósokkal körülvéve állt a börtönparancsnok. Szűkebb tagú bizottság szervezésére szólított fel bennünket, hogy tárgyalhasson. A kitörésre elszánt rabtársak ezt meg sem hallgatva utat nyertek a gazdasági udvar felé. Néhány perc múltán az utca felé eső kapu és kerítés előtt állottunk. A kaput a forradalmi ifjúság a honvédség átál-