Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

ház épületével. Onnan kiabáltak, „Alhadnagy úr! Alhadnagy úr! Mi itt maradunk túsznak!". Akaratlanul is fölnéztem, honnan jön a hang, s abban a pillanatban a legfelső ablakban egy géppisztoly csövét láttam lefelé irányítva. Ugyanakkor valaki hátulról kiáltott: „Őrnagy elvtárs, vigyázzon!" De ebben a pillanatban már hallatszott is a géppisztolysorozat, és véletlenül az engem utolért, balra tőlem levő katona kapott a lábába egy lövést. Ma is úgy érzem, azt az én fejemnek szánták. Hogy ki volt, nem tudom. Később úgy hallottam, hogy az az ablak a kórház feletti őrhely ablaka. Még egy civil is megsebesült, aki kb. egy magasságban velem az utcasarkon állt. Ugyanekkor azonban már a katonák is tüzet nyitottak az ablakra. Én előbb a diadalkapu mellé ugrottam, majd onnan beugrottam a sarki ház bejáratán. Még egy sorozat ment ki az ablakból az utcára, ekkor én is az ajtóból az egyik honvéd puskájával az ablakra lőttem. Mindez 1-2 perc alatt játszódott le, de az utca kiürült, a foglyok a börtön előtti házakba, de nagyrészük a tanácsháza és a Dunapart felé, mint hallottam, elmenekült. Nekem akkor is, meg azóta is szilárd meggyőződésem, hogy a foglyok kiengedése - valószínűleg a börtönparancsnok tudta nélkül - előre elő volt készítve. Ezt a meggyőződésemet a laktanyába visszatérve jelentettem is a parancsnoknak: 1. A foglyoknál 10-20 kilós lisztes zacskókhoz hasonló vászonzacskók voltak. Úgy gondolom, személyi holmijaikkal. 2. Egyetlen lövés nem hallatszott a börtön felől felkészülésünk és kimenetelünk alatt sem. 3. Amikor a laktanyába visszatértünk, mondta a kapunál szolgálatot teljesítő őrség, hogy alighogy a gépkocsioszloppal a főútra bekanyarodtunk, már a foglyok egy része a temető felől menekült a szántásokon keresztül a hegyek felé, fogolyruhában. Gerencsér őrnagy is ezzel indokolta, hogy azonnal viszszarendelt bennünket. 4. Amikor a kórházból kapott lövéssorozattal kapcsolatban beugrottam a sarokház kapuján, ott állt vállra vetett köpenyben egy 35-40 év körüli börtönőr, aki egykedvűen nézte a fejleményeket, s mikor én káromkodtam, hogy kihívnak bennünket ide, és a foglyok már ki vannak engedve, azt mondta, hogy már az éjjel előkészítették. Ekkor vagy 4-5 katona állt még ott a folyosón, nevüket akkor sem tudtam, de biztosan elő lehetne találni azokat, akik ott voltak. Ekkor jött oda egy katona, hogy Éhen elvtárs üzeni, hogy Gerencsér őrnagy parancsára azonnal vonuljunk be. Én akkor megkerestem Éhen századost, hogy valóban igaz-e, majd biztonság kedvéért az utcában, úgy emlékszem, [a] TÜZÉP-től telefonon is visszahívtam Gerencsér őrnagyot (mivel véleményem szerint a börtönt meg kellett volna szállni), nekem is újból személyesen parancsot adott, és erre úgy a kijött katonákkal, mint fegyverrel és gépkocsival teljes számban bevonultunk. Amikor beértünk, 1-2 órára rá, úgy tudom, a tanácsházától telefonáltak Gerencsér őrnagy elvtársnak, hogy a börtön ott van őrizetlenül, hordják az anyagot