Váci végrendeletek I. 1706 - 1750 (-1754) - Váci Történelmi Tár 3. (Vác, 2006)

VÉGRENDELETEK (FORRÁSJEGYZÉK)

A szöveg fordítása: Főhercegi Eminenciás Úrnak! Méltóságos, Herceg! Legkegyelmesebb és leghatalmasabb Úr! Ezennel teljes alázattal előterjesztem, hogy megboldogult férjem, névszerint Zelenay Pál, ahogy folyó november hó 8-án hazajött a koródából, Kállay Imre úr (jóllehet hívatlanul) már a rákövetkező nap kétszer eljött hozzá, ugyanazon [ ] meg akarta gyóntatni és a végrendeletet elkészíteni, és [a férje] a gyónásra elszánta magát, de nem akart végrendelkezni, és közölte: Mivégre készítsek végrendeletet, hiszen nincsenek gyerekeim. Erre Kállay azt válaszolta: Hiszen van két bátyja, de mindketten eretnek lutheránusnak adták magukat. Erreföl Kállay Imre hazament. Ezalatt nevezett megboldogult férjem egy bizonyos itteni esetfelvevőért

157 küldött, könyörögve kérve, aki azonnal jött, és a férjemet kérdezte, hogy súlyos állapotban van-e? Akkor azt válaszolta: Igen, természetesen jól. Figyelmeztette az esetfelvevő, tovább ne húzza az időt, hanem gyónjon meg és határozza el magát a végrendelet elkészítésére, így erre azonnal gyónásra [!] szánta el magát, de végrendeletet nem készített. Ezután elment a deák vagy esetfelvevő és hozta a világi papot, aki meg is gyóntatta. A gyónás után ismét hívatlanul eljött a már említett Kállay és azt mondta a férjemnek, készíttessen végrendeletet is, mivel a kegyelmes földesúri hatóság részéről parancs jött, hogyha valaki végrendelet nélkül halna meg, annak büntetés a következménye. Erre azt mondta a beteg uram az írnoknak, hogy csak írja. De Kállay azt mondta: Nem illik egy deákkal, hanem csak a városi írnokkal végrendeletet íratni, amiután ki is hívták a városi írnokot, és megírta a végrendeletet. E végrendeletnek nem vagyok ellene, egyedül csak az a megszégyenítő méltánytalanság szomorít el, amennyiben megboldogult férjem halála előtt szívesen elnyerte volna Főhercegi Eminenciád szent áldását. Csak Kállay Imre mondta: Korán reggel 8 óra előtt ilyen nem történhet. Ezután reggel 6 óra után elváltak, és betegsége harmadik napján, ami pénteken volt, eltemették. Rákövetkező nap azonnal házamhoz jött az említett Kállay úr és a városi írnok, és el akarták vinni a hátrahagyott ruhákat (amiket megboldogult férjem 14 évvel ezelőtt a fiamnak tett félre, mire megnő), valamint valami kevés megmaradt pénzt. Mivel akkor láttam, hogy ez nem illő, mivel a tetem még ki sem hűlt igazán, ezt nem engedtem meg, hanem magamat Főhercegi Eminenciád alattvalójának neveztem, és azt mondtam, hogy minden Főhercegi Eminenciád kegyes akarata és rendelkezése szerint történjen. Ezután életem elkövetkező időszakát a méltóságos uradalomnál kívánom eltölteni és kegyes rendelkezése szerint élni. ' A végrendeletet felvevő jog- és írástudó személy, diák. A későbbiekben kiderül, hogy Vörös Pálról van szó, akit tanúként hallgatnak ki az úriszék előtt.