Váci végrendeletek I. 1706 - 1750 (-1754) - Váci Történelmi Tár 3. (Vác, 2006)

ELŐSZÓ

végignézzük a város történetével foglalkozó forráskiadványokat, meglepődve tapasztalhatjuk, hogy monografikus feldolgozás több is keletkezett a 18. század vége óta - gondolva többek között Róka János, Karcsú Antal Arzén, Tragor Ignác, Szarka Gyula műveire és az 1983-ban kiadott kétkötetes várostörténetre -, melyek mindegyike a kornak megfelelő alapos forrásismeret birtokában született. Azonban ezt követően a város történetére vonatkozó átfogó, alapvetően új ismereteket jószerint csak a régészeti feltárások és ezek publikált eredményei hoztak. Kisebb forrásközlések ugyan a Tragor Ignác Múzeum 1981-ben újrainduló Váci Könyvek című sorozatában is napvilágot láttak. Egyúttal meg kell állapítani, hogy mind az újabb feldolgozásokról, mind az újabb foiTásldadványokról - a Magyar Tudományos Akadémia régészeti topográfiai köteteiről, a Pest Megyei Levéltár által kiadott megyei közgyűlési jegyzőkönyvek és iratok regesztakötétéiről, a Pest Megye Monográfia Közalapítvány dica- és dézsmajegyzékeit és a Rákóczikori forrásokat tartalmazó köteteiről, a helyi múzeumi kiadványokról, nem beszélve az országos jellegű foiTásldadványokról - a laikus helytörténetíró társadalom alig vesz tudomást, ezeket a műveket csak ritkán használja, és e kötetek által nyújtott új ismeretek alig-alig épülnek be a köztudatba. Mintha az idő megállt volna Tragor Ignác munkásságával! Nem titkolt célunk tehát a fentiek ismeretében az, hogy tovább szélesítsük a forráskiadványok körét, közzétegyünk olyan forrásokat, amiket a történelemtudomány alig, vagy egyáltalán nem hasznosított, a laikus olvasó pedig csak a feldolgozásokban találhatott utalást ezekre. A Váci Történelmi Tár III. kötetében megkezdjük az 1706 és 1858 között, többnyire a városi levéltárban fennmaradt váci végrendeletek szövegeinek teljes körű közzétételét. A jelzett időhatárnak több oka is van. A két időpont előtt és után keletkezett testamentumok ma már nem lelhetők fel a városi levéltárban, illetve az 1874 utáni végrendeletek - amelyek már az 1874-ben bevezetett közjegyzői intézmény működése során jöttek létre már könnyebben kutathatók, hiszen magyar nyelven íródtak, és ezért sem olvasásuk, sem megértésük nem jelent problémát. (Megjegyzendő, hogy a közjegyzői végrendeletek eredetijét - mivel állami intézménynek számít a közjegyzői szervezet - a Pest Megyei Levéltár őrzi a Váci Járásbíróság irataival együtt.) A végrendeletek forrásértékét korán, a polgári történetírás kezdetén felismerte a történelemtudomány. Igaz, a 19. század utolsó harmadában többnyire főnemesi, nemesi rangú személyek, vagy kiemelkedő személyiségek végrendeleteinek szövegét közölték, s csak a 20. század első felében kezdték el publikálni a közrendűek végrendeleteit is. Tömeges feldolgozásuk és közzétételük pedig csak a 20. század második felében kezdődött meg Cegléd, Debrecen, Gyöngyös, Győr, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Kiskunhalas, Makó, Nyíregyháza, Sopron és még néhány más város esetében.