Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

tervét egy jó nevű bécsi udvari építész, Isidore Canevale készítette. Az építmény homloklapjain az uralkodóház tagjainak tondóba foglalt domborművei láthatók. Kisvác felől Mária Terézia és Ferenc császár mellképe, az ellenkező oldalon pedig a későbbi II. József, II. Lipót, továbbá Ferdinánd és Miksa főhercegek reliefje látható. A domborműves mellképek között egy márványtáblán olvasható az alábbi felirat: AETERNAE DOMVI (Az örök háznak). A váci csata emlékére elnevezett Diadal téren áll a Gombás-patak kétnyílásos barokk hídja (külső borító, 211-212., 259., 260. kép), a „kőszentes" közúti híd. Althann M. Károly püspök megbízásából Oracsek Ignác tervezte 1753-ban, és 1757ben készült el. Kezdetben egyedül a hidak és a hajósok védőszentje, Nepomuki Szent János szobra díszítette. 1758-59-ben helyére került a többi szent - Kamill, a kórházak, betegápolók, betegek és haldoklók, Borbála, a mérnökök, építőmunkások, bányászok, kőfaragók stb., Venantius, a botlások, Júdás Tádé apostol, a kiúttalan helyzetek, Péter apostol, az időjárás-alakítás, veszettség és kígyómarás, valamint Pál apostol, a vallásos társulatok, munkások, teológusok stb. védőszentje - szobra is. Többségüket Bechert József váci szobrász készítette. A híd az 1849. április 10-i ütközetben megsérült; 1948-ban kiszélesítették. A képeslapok előterében faúsztatókat látni, akik vagy az uszadékfát gyűjtötték itt össze, vagy a közeli fatelepeken tárolt épületfákat készítették elő, majd juttatták el rendeltetési helyükre. A honvéd emlékművet (82., 214-, 266. kép) 1868-ban emelték Degré Alajos egykori honvédtiszt kezdeményezésére, közadakozásból, Krenedits Ferenc tervei alapján. Az 1849-es két váci ütközetben elesett honvédeknek állítottak vele emléket. A bronzzal befuttatott vasgúlán egy ágyúgolyó van. Az emlékművön Degré Alajos versét olvashatjuk. A közelben fekvő temetőben, közös sírban nyugszanak a váci csata honvéd áldozatai. Az emlékművet 1868. július 19-én leplezték le. A város mindig az 1848/49-es eszmékhez hűen ápolta a forradalom és a szabadságharc emlékét. 1867-ben a honvéd sírok felett emeltek síremléket, ugyanebben az évben a váci káptalan tett misealapítványt a váci csatákban elhunytak emlékére, és 1898-ban, a szabadságharc 50. évfordulóján városi ünneppé avatták március 15-ét, „a magyar szabadság születésnapját". A délelőtti istentiszteleten ünnepi díszben és zászlók alatt vettek részt a képviselő-testület tagjai, az iparos és kereskedő testületek, egyesületek és iskolák. Délután mozsárlövés jelezte a díszközgyűlés kezdetét a Kúria szálló nagytermében, s ennek végeztével indult az ünnepi menet a honvéd emlékműhöz, ahol beszédeket tartottak. Az 1904. márciusi ünnepi menetet örökítették meg egy képeslapon (213. kép). A levelezőlap írói 174 Gossmann Ferenc és Matzenauer Oszkár váci egyházmegyei papok, címzett: Kerékgyártó Árpád, a Szent Imre Kör titkára. GYÁRAK, ÜZEMEK, MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALKOZÁSOK (10., 14., 16., 34., 75., 215-228. kép ) A Reitter-kocsigyár

at (14-, 75., 215. kép) Reitter István alapította 1864-ben, de a család már a 18. században foglalkozott kocsigyártással. 1872-ben vásárolta meg a várostól Reitter István a Káptalan utcában az egykori káptalanváci mészárszéki épületet, ahol átalakítás után 1890-re már gőzüzemű kocsigyárat rendezett be. A kocsigyár 1932-ben szűnt meg, és az épület 1933tól a városi vízmű, 1946-tól a közművek székháza, 1952-től járásivárosi könyvtár, 1982-től múzeumi kiállítóhely lett. A gyáripar első nagy képviselője, az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Rt. (14-, 216. kép) 1889-ben vásárolt telket a várostól és püspökségtől a Vásártér területén. A kötőgyár mellett volt a Neumann-féle szalmahüvelygyár, s erre épült rá 1921-ben a Lőwinger-féle Magyar Általános Bútor- és Faárugyár Rt. igazgatósági épülete. Később itt működött az ecetgyár. Még később ez lett a kötöttárugyár igazgatósági épülete. A Senior Váci Kötöttárugyár 2001-ig állta a sarat; lassan befejeződik a felszámolása. A Kobrák Cipőgyár (217-219. kép) igazgatója, Neugebauer Sándor 1899-ben vásárolt telket ipartelep céljára. A város iparos közönsége tiltakozott a gyártelepítés ellen, mondván, az a helybeli kézműveseknek konkurenciát teremt és „a törvényes és törvénytelen gyermekek számát nagy mérvben szaporítani fogja. A gyártelep munkásaival majd bevonul a szocializmus városunkba is." Ennek ellenére a gyár 1906-ban megkezdte a termelést és napi 500 cipőt gyártott a 250 főt foglalkoztató üzem. A vállalat még az I. világháború előtt csődbe ment az egyik igazgató felelőtlen tőzsdejátéka következtében. A Kodak Ltd. Fényképészeti Cikkek Gyára (220., 221. kép) már 1912-ben tárgyalásokat folytatott a várossal az itteni letelepedés érdekében, s az építkezés 1913-ban meg is indult a Kőkert mögötti területen. A gyár azonban csak az I. világháborút követően, 1922-ben kezdett termelni. 1947-ben a Kodak eladta váci gyárát, s ekkor született meg a Forte Fotokémiai Ipar Rt. A Horganyhengermű Rt. (34-, 222. kép) 1894-ben telepedett le Vácott a Zrínyi utcában. 1913-ban építettek emeletes lakóházat, munkáslakóházakat, kultúrházat és gazdasági épületeket. 1994-es megszűnéséig itt működött a Híradástechnikai Anyagok Váci Gyára, ma itt van a Hornos Kft. székhelye. A várostól északra, a Duna egyik (fél)szigetén, a Buki-