Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

katonák szállták meg az épületet, 1951-ben államosították. Egy ideig az emeleti részen működött a Demokratikus Ifjúsági Szövetség (DISZ), majd a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ). Ma lakások vannak benne. A török uralom alóli felszabadulás után a városban elsőként letelepedő rend a domonkosoké volt. Dvornikovits Mihály hívta őket ide 1699-ben, és még ebben az évben megkezdték templomuk (5., 7-9., 11., 13., 28., 29., 36., 42-44-, 58., 68., 112., 259., 270., 273-274- kép) felépítését. Először csak egy kisebb méretű templom készült el, amit később bővítettek és 1756-ban szenteltek fel. II. József 1785-ben megszüntette a rendet. 1796-tól lett az egykori domonkos templom, a Fehérek temploma a felsővárosi plébániatemplom. A kegyes tanítórendet, a piaristákat 1714-ben telepítette le Kollonits Zsigmond váci püspök. A Szent Anna piarista templomot (4-, 5., 7-10., 13., 21-23., 28., 36., 42., 43., 58., 63-65., 113116., 182., 233., 253., 269., 271, 273. kép) 1725-ben kezdték el építeni, és 1745-ben áldották meg. A rendház 1727-re készült el, és a piaristák ekkor költözködtek át a Főtérről a Berkes András nagyprépost által átadott Köztársaság utcai épületbe (63., 64-, 113-116., 182. kép), amit a szomszédos telken álló kvártélyházi épülettel bővítettek. A templom mellett van a rendház, majd a noviciátus és a gimnázium épülete. A Géza király tér (117-118., 120., 266. kép) első részén állt Szent Sebestyén szobra (ma a Migazzi téren), s ezért a tér első részének a neve 1888-ig Sebestyén tér volt. A tér közepén volt az 1770-es pestisjárványra emlékeztető kőkereszt, amit 1969ben helyeztek a templom fala mellé. A templom előtti barokk pieta-szobrot ismeretlen mester készítette 1770-ben. A Szent Kereszt ferences templom, vagy Barátok templomának (3., 5., 7., 8., 12., 16., 17., 117-120., 266. kép) építését az 1719-ben Vácra települt ferences szerzetesek kezdték el 1721-ben gróf Koháry István országbíró adományából. Építéséhez - annak ellenére, hogy ezt Althann Mihály Frigyes püspök megtiltotta nekik - kitermelték és felhasználták a korábbi székesegyház és vár köveit. Építője az a Lincz Orbán váci kőműves lehetett, aki később a váci kőműves és kőfaragó céh mestere lett. Több évtizedes építkezés után 1766-ban szentelték fel. A háromhajós, nyugat-keleti tájolású, barokk stílusban emelt templom fából készült, kétemeletes, díszes főoltára ugyancsak Koháry gróf adományából készült el 1729ben. Az oltárképen Szent István jeruzsálemi diakónus - az első keresztény mártír - megkövezése látható. Mellékoltárai szintén a 18. században készültek. A ferences templom déli oldalához csatlakozó kolostor is a nagy mecénás, gróf Koháry István költségén épült a 18. század közepén. A belső udvarral rendelkező, emeletes barokk épületet 1751-ben fejezték be. A kolostorban levő vörös márványból készült kézmosó medencét Báthori Miklós sírlapjából faragták, melyet a ferences barátok találtak meg az építkezéskor. A rendházban működött 1926-tól a Kapisztrán Nyomda. A rendházat és vele együtt a nyomdát 1948ban államosították, és ezután részben a honvédség, részben a Pestvidéki Nyomda használta 1977-ig. 1978-tól a Pest Megyei Levéltár Váci Osztálya működik az épületben. A főtéri irgalmas rendi épületet (37-40., 45-49., 51., 52., 57., 103., 145. kép) eredetileg papi szeminárium céljára építtette 1732-től Althann M. Frigyes püspök. Az 1785-ben átalakított házba az 1763-ban letelepített irgalmas rendiek költöztek, és működtettek itt kórházat és gyógyszertárat. Az épületben található kis kápolna meglétét egy kis harangtorony, huszártorony jelzi a tetőn. 1927-ig általános kórház volt, majd a gyengeelméjűek intézete lett. 1947-ben egyesült a városi kórházzal, majd az 1949. évi államosítás után ez lett a járási-városi kórház. 1970-től - az új városi kórház megépítése után - két osztály működött itt. 1995-től a Máltai Szeretetszolgálat utókezelő kórháza. A Szent Vince irgalmas női szerzetesrend 1880-ban telepedett le a városban. A püspöki szegényházban 12 elhagyott öreget gondoztak, óvodát, elemi és polgári iskolát, később kereskedelmi szakiskolát működtettek. A Gasparik utcában 1912-ben épült fel rendházuk, az új, 20 férőhelyes szegényház és 1913-ban a Karolina-kápolna (122-124- kép). A kápolnát Salkovits Károly budapesti mérnök tervezte, falfestményeit Kőrösfői Kriesch Aladár (1863-1920) festőművész, a gödöllői művésztelep vezetője készítette. A Hétkápolna-templomot (82., 125., 127-132., 134-136., 260., 274. kép) a 18. század elején, valószínűleg 1711-ben építették Lidi József költségén. A kápolna nyugat-keleti tájolású, kereszthajós, copf stílusú. 1738-ban Czupyn Ilona elhunyt férje emlékére hét stációt emeltetett a hozzá vezető út mellé (126. kép), melyeket Mária-képekkel díszítettek. A képeket Höfrichter Ferenc pesti festő alkotta. E hét képoszlopról nevezték el a templomot. A Hétkápolnát a 18. században többször átalakították, bővítették. 1780-ban lelkészi lakot és a zarándokok részére szolgáló épületet toldottak hozzá. Ugyanebben az évben szentelte fel Migazzi püspök. Klasszicista főoltárát 1815ben Kámánházy püspök szentelte fel (82., 135. kép). A kápolna bizáncias főoltárképe Madonnát ábrázolja (134-136. kép), a 18. században készült. A főoltár körül egy 1740-ből származó freskó látható a négy evangélistával és a Szentháromsággal. A Hétkápolnát és környékét Riba Antal Hugó, a Hétkápolna alapítvány igazgatója, ferences szerzetes építtette újjá: a lelkészlakra 169