Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

RÉGI VÁROSÁBRÁZOLÁSOK (1-5. kép) A városról számtalan metszet és városábrázolás maradt fenn. Ezek közül néhányat a helyi kereskedők is kiadtak képeslapjaikon. A 15. századi, Mátyás kori várost bemutató képeslap (1. kép) nem valósághű, később keletkezett metszetek alapján készített rekonstrukció. Az 1777. évi egyházmegyei sematizmusban jelent meg S. Mansfeld metsző neve alatt. Később több kiadványban is közzétették. A sok török kori ábrázolás közül egy 1688-ban kiadott metszet (2. kép) a már kissé romos várost mutatja. A háttérben Nógrád vára látható. A várost délről bemutató rajzot (3. kép) L. Rohbock készítette, mely 1857-ben jelent meg először. Jacob Alt (1789-1872) osztrák festő többször járt Magyarországon és készített metszeteket, litográfiákat az ország városairól és tájairól. Egyik képe 1853-ban (4- kép), a másik 1871-ben készült (5. kép). LÁTKÉPEK (3-15., 273., 274. kép) A várost több pontról nézve ábrázolták a századok folyamán. A legteljesebb panorámát a Naszály-hegyről készített képeslapon (6. kép) láthatjuk, de ez inkább csak a környezetbe belesimuló várost láttatja. A legplasztikusabb képet a Szentendrei-sziget felől (4-, 5., 7-9., 273., 274. kép) mutatja a város, és ezért leggyakrabban ebből a nézetből ábrázolták. A város többi kiemelkedő pontjáról, a templomtornyokból (3., 10., 11., 14., 15. kép) és a Kálvária-dombról (12., 13. kép) készített felvételeken csak a város egy-egy részlete látható. (Ma is érdemes innét széttekinteni a városon és környékén.) Ezek közül is legérdekesebb az 1898-ban készült kép (14. kép), mely a nagyobb átalakulás előtt álló várost tárja elénk: a vasúton túli terület beépítetlen, a Széchenyi u. még nem épült ki a vasútállomásig, nincs még Deákvár, még érintetlen a Naszály, és a Vásártér hatalmas területén is - melynek kb. a fele látható - még csak néhány üzem telepedett meg. Ezek voltak a várost körgyűrűszerűen övező ipari terület első képviselői, mivel korábban a legtöbb manufakturális jellegű műhely még a város belterületén létesült. A DUNA-PART (külső borító, 4-, 5., 7-9., 16-35., 113., 119., 154-156., 158., 232-236., 247., 254., 258., 264., 265., 269., 271., 273., 274-, 286. kép) A Duna-part a korábbi századok folyamán sokkal mozgalmasabb képet mutatott (4-, 5., 154- kép), mint napjainkban. Hiszen számtalan tevékenység itt zajlott: vízvétel, rév- és hajóközlekedés, halászat, mesterségek gyakorlása (pl. tímármesterség, malomtartás), állattartás (itatás, fürösztés). Nem utolsó sorban a Duna a város szemetének és szennyvízének „gyűjtőés szállítóhelyeként" is fontos szerepet játszott. Az áldatlan állapotok, a bűz és a szenny ellen, valamint a város „csinosságának" érdekében minden újonnan érkezett püspök hozott intézkedéseket. A 18. század második felében Migazzi Kristóf püspök rendelkezett, hogy a „város lakosainak javára és egészségére" a port, szemetet a városban gyűjtsék össze, és az odarendelt szekerekkel hetente vigyék le a Dunára. De még a 19. század végén, a 20. század elején kiépített csapadék- és szennyvízcsatorna-hálózat is mind a Dunába vitte a város szennyét (és egy részét viszi ma is). A Duna-part rendezése már Kollonits Zsigmond püspök idején megkezdődött, aki 1715-ben elrendelte a part kikövezését. A védfal, út, árok és új házak építését Migazzi Kristóf püspök is szorgalmazta az 1760-as években, és egyúttal sétahellyé is tette a partot. Az 1775. évi árvíz azonban mindezt megsemmisítette. Ezt megelőzően a ferencesek 1771/72-ben (5., 7., 8., 16., 119. kép) majd Kámánházy László püspök 1813-ban épített védfalat (19. kép) a parton. A város újból 1849-50-ben tervezte védfal kiépítését, de erre csak 1864/65-ben került sor a Tímár utcától a Fürdő utcáig (5., 16., 17., 18., 232. kép). 1888-ban elfogadta a közgyűlés Péts Sándor városi mérnök Duna-parti rendezési tervét. Ennek alapján építették ki 260 m hosszúságban az Eszterházy utcától a Petróczy utcáig, azaz a révtől a hajóállomásig a Mária Terézia-rakpartot (ma Ady Endre sétány), hogy egyidejűleg a város „legkedveltebb sétahelyévé" is tegyék (7., 21-30., 269., 271., 273., 274. kép). Nem kis büszkeséggel számolt be az addig elvégzett munkákról Gajáry Géza polgármester 1891-ben. Eszerint „...a város rendezése és szépítése érdekében oly mérvű munkálatokat és műveket létesített, aminőkkel kevés vidéki város dicsekedhetik". Az 1893-ra befejezett munkák során a rakpartot a budapesti országház előtt felszedett és a városnak ingyen átadott 256 m vaskorláttal kerítették el. Három vaslejárót alakítottak ki, felszereltek 7 nagy vaslámpát, a partot fásították, járdát építettek és megtiltották a szemét lerakását (külső borító, 9., 28., 29., 269.