"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - XI. A forradalom váci eseményei (1956. október

mi őrségeket. Jellemző, hogy a munkástanácsok megválasztását az üzemek dolgozóinak igen kis számú részvételével tartották meg mindenütt. Kb. 10.00-kor a börtön pk-a segítséget kért, hogy a rabok között erős mozgolódás van és a börtön előtt hatalmas tömeg gyűlt össze. Az országos börtönhöz Környei őrgy. parancsnoksága alatt 150 fő vonult ki 6 gk-val, azonban annak ellenére, hogy kiérkezésükig kb. 10 perc telt el, mire kiértek, már a börtön előtti fő útvonal a kitóduló rabokkal volt tele, teljes mértékben összevegyülve a civilekkel, akik pártfogásukba vették őket. Jellemző, hogy a kiszabaduló rabok batyukkal voltak felszerelve, de rab ruhákban voltak. A civilekkel történt teljes összekavarodás miatt beavatkozás nem volt lehetséges. A katonák megérkezésekor az épületből, a kórház feletti toronyszobából (vagy őrhelyről) több sorozatot adtak le a honvédekre, aminek következtében 1 honvéd (Lamp Lajos honv.) láblövést kapott és 1 polgári lakos is megsebesült. Amikor a katonák látták, hogy a börtönből az ablakból tüzet nyitottak rájuk, a tüzet viszonozták és ezzel a további tüzelést megakadályozták. [...] Este Földvári szds. a Járási és a Városi Pártbizottsági tagokat (akik szintén a laktanyában kaptak menedéket) megbeszélésre hívta össze, hogy az üzemekben legalább a kommunisták és közvetlen barátaik és ismerőseik menjenek be másnap reggel dolgozni. Ezidőben a párt teljes mértékben visszahúzódott, semmi munkát nem végzett. [...] 1956. október 28-án: [...] A pártfunkcionáriusok által mozgósított dolgozókat sehol sem engedték be az üzemekbe dolgozni, mert vagy a munkás őrség, vagy más csoportok akadályozták meg őket. A megválasztott nemzeti bizottság összetétele igen gyanús volt, nem kívánatos elemekből tevődött össze, (köztük a Szálasi időkben exponált nyilas is volt.) [...] A városi nyomda is a kezükbe került és ellenforradalmi röplapokat gyártottak, különböző plakátokat szerkesztettek, melyekkel az egész várost elárasztották. A szovjet ellenes hangulat a városban ebben az időben már tetőpontján volt. [...] Éjszaka a tüzérek jelentették, hogy megtámadták a laktanyájukat és erős tűzharcban állanak ismeretlen támadójukkal. A támadók, amikor látták az erős ellenállást elhúzódtak és beszüntették a további támadást. 1956. október 29-énHajnalban a Buki szigeti vízműveket biztosító őrséget megtámadták ismeretlen fegyveresek. A támadás folyamán keletkezett tűzharcban Hrovantin Károly őrm(ester) súlyosan megsebesült. [...] Mire a támadókat sikerült elűzni, a sebesült elvérzett és meghalt. 1956. október 30-án: 14.00-kor temettük el Hrovantin Károly őrm-t. Eltérve a szabályzatoktól, nem akartunk nyilvános temetést rendezni, hogy elkerüljük a nagyobb tömegmegmozdulást és az esetleges provokációt. Ennek dacára a temetőben és a tern etőhöz vezető úton már hatalmas tömegek várták a gyászmenetet. [...] A temetőben a törzsfőnök keresetlen szavakkal búcsúzott el ismét a halottunktól. Majd a kintlévő polgármester tartott gyászbeszédet. A sírra a polgári lakosság [!] rengeteg virágot helyezett el, mindenki úgy tekintette Hrovantin őrm-t, mint ahogy a polgármester gyászbeszédében mondotta - a város hősi halottjának.