"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)
Írásos emlékek - VI. A polgári boldogulás évtizedei (1867-1918)
1903. szeptember 13. Vác közegészségügyi helyzetét tárja fel Ivánka Pál járási főszolgabíró V ácz városban 1903 évi január hó óta a mai napig kétszáznál több vörhenybetegedés fordult elő; a betegség kezdettől járványszerü volt és ma is az (ma harminczon felüli a betegek száma) és daczára annak, az iskolákat csak egy pár nappal előbb zárták be a rendesnél a nyáron; a gymnasiumot rendes időben megnyitották; ma is folynak az előadások, a vásárokat megtartják s mitöbb még a mai szeptember 13iki nagybúcsút sem tiltották be. Pedig a vásárokon és búcsúk alkalmával - melyre több ezer ember jön az ország minden részéből - senkisem ellenőrzi vájjon nem mennek-e fertőzött házakba idegenek, vagy azokból nem mennek-e ki a tömegbe fertőzött egyének (ápolók, cselédek) és igy nem hurczolják-e el a ragályt az országba minden felé? [...] Az emberi egészség megóvásának és fenntartásának alapfeltétele a tisztaság, tisztaság és harmadszor is a tisztaság földben, vizben és levegőben. Vácz nagyon régi város; a tisztaságra régebi időkben még kevesebb súlyt helyeztek az emberek, mint ma. A saját udvarában mindenki úgy tett, a hogy neki tetszett, a szemetet, trágyát, szenyvizet és pöczegödröt kiki oda helyezte, a hová akarta és akkor hordatta ki a mikor neki tetszett; a szenyvizet, állatvért és konyha hulladékot sok esetben még ma is az utczára bocsájtják, igy az udvarok és részben az utczák talaja századok óta szünet szakadatlanul fertőztetvén: szenynyel,- rothadási anyagokkal telittetett. Artézi vagy fúrott mély közkutak, melyek a lakosságot a viz át nem eresztő agyag réteg alatti egészséges, tiszta ivóvízzel látnák el, nincsenek. A városon kivül levő kitűnő források vize a Dunába folyik; csak a közel lakók élvezik, mert a források távol vannak. (: A török csatorna úgy tűnik valahol nyitva van, mert eső után szine és ize megváltozik:) Igy a lakosság (a kinek nincs pénze ásványvízre) a víz át nem eresztő agyag réteg fölötti fertőzött talajba ásott - sokhelyen a trágyadomb vagy pöczegödör közelében levő udvari kutaknak fertőzött rosz vizét kénytelen inni, mert viz kell az emberi szervezetnek és szorultságban a szomjas ember a rosz vízhez is hozzászokik. A városnak egy része ugyan csatornázva van, de vízvezeték nincs, igy a csatornába a házakból befolyó szennyvíz, és ürülék addig stagnál, mig az esőviz el nem viszi. A nyilt csatornákban poshadó szenyviz az utczákon undorító bűzt áraszt; ily undorító szagot terjesztenek a pöczegödrök is, melyeket a háziurak költség kímélésből (: tisztelet a kivételeknek:) csak akkor tisztittatnak, a mikor már megtelik. A lakások legnagyobb része nedves és mert jobbat nem igen lehet kapni, a szárazzátétel pedig költséges, legtöbben nedves lakásokban laknak. Azt, hogy a tüdővésznek, görvélykórnak s más betegségek terjedéséhez a nedves lakások nagyban hozzájárulnak, - mint elméletet sokan tudják, de saját házukat, s lakásukat nem sorolják azon nedves lakások közé, melyekre a fenti „elmélet" áll. Mindenki azt hiszi, hogy neki és családjának nem árt az a nedvesség, a mi az ő lakásában látszik a falakon s ámítja magát, hogy az a nedvesség a „Naszály nedvessége " mely nem egészségtelen. Ez az elterjedt hiedelem. Igazságtalan volnék, ha azt állitanám, hogy ez az állapot csak Váczon van igy. Nem! Ez igy van az ország legtöbb vidéki városában; főként azért, mert az
