"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)
Írásos emlékek - VI. A polgári boldogulás évtizedei (1867-1918)
nyeinek megfelelend. Ezen intézet a legújabb zenevívmányok alapján lesz szervezve; előadva lesz a zongora kétkezü, négy- és nyolczkezü játéka s a zeneelmélet összes ágai, (összhangzattan, zenetörténelem, aesthetika stb.) mindannyi neveléstani alapon s a legújabb zenemódszertan szerint. E tervnél azon gondolat vezérel, hogy ez intézet mindazt nyújtsa, a mit a mai korszellem minden művelt embertől megkíván s a tandíj is lehetőleg oly kis összegben legyen megállapítva, hogy szegényebb sorsú növendékek is látogathassák. Tehát anyagilag és szellemileg megfeleljen a mai viszonyoknak. Németország és Ausztria mai intézeteinek mintájára leend a tanbeosztás tervszerűen elkészítve, mely Ígéretem betöltéseért azon hírneves férfiak kezeskednek, kik kitűnő oklevéllel láttak el. A rendes tanfolyamot - melyet a jövő 1888/89-iki tanévvel akarok megnyitni - egy élőké szí tő tanfolyam fogja megelőzni, melyet nemsokára megnyitok. Kimerítő adatokkal rövid időn, személyesen, szóval, tantervem közrebocsátása által fogok szolgálni a t. Közönségnek, kinek nagybecsű figyelmébe magamat ajánlva, vagyok teljes tisztelettel: Weber K á r o ly, az összes zenetudományok oki. tanára, karnagy és zeneszerző. F Váczi Közlöny X. évfolyam, 17. szám. L 1888. szeptember 1-én kezdődött az oktatás a város első zeneiskolájában. I Dr. Erdélyi Sándor - Szabó Katalin: A zenei nevelés múltja és jövője - 30 éves a Váci Zeneiskola. Bp. - Vác, 1989 1994. 130-131 Emléklap a Vácon 1888. évi Julius hó 22-én megtartott népünnepélyről A zon ismeretes dalt: „Váczi vásár czigány nélkül, mit ér a lány turnür nélkül?" úgy variálhatnók, mit ér magyar mulatság bandérium nélkül? Ez olyan elmaradhatatlan valami, mely e népünnepélyről sem hiányzott. Ment tehát elől a tizenháromtagú lovas bandérium, lobogós ingekben, fölczifrázott lovakon; az ingeket számukra Merka Ida k(egyelmes) a(sszony) volt szíves elkészíteni; a jó magyar fiúkból álló (hogyne! mikor vácziak, sőt mi több: kis-váciak!) bandérium tagjai voltak: Tokody Lajos, ki mint vezér kalauzolta legényeit, Csereklye András, Csereklye János, Füle Kálmán. Kurdy Dávid, Kurdy János, Kurdy László, Kurdy Pál. Nyáry Bálint, Nyáry Béla, Szíjgyártó János, Varsányi István és Varsányi Pál. A bandérium után 30 lépésnyire lépdegélt és muzsikált a bogdányi banda, mely játékával eröt akart adni utolsó útjára az utána ballagó nagy ökörnek. Ez volt a népünnepély áldozata, fölczifrázva szalagokkal, koszorúkkal lépdegélt nyolcz markos mészáros legény között, kik ugyancsak vigyáztak e hatalmas úrra. A nyolcz derék legény: Pécsy János, főrendező és bárdvivő; az első kötélen vezették: Depoy János, Depoy Lajos, Keller Gyula és Vörösmarty Károly; az oldal kötélen: Szakszik Mihály és Szabó Lajos; szerszám-vivő: Korpás István. Az áldozatra szánt ökör után a húsz tagból álló néger karaván, ezt követte a díszszekér, mely elé hat vakító fehérségű ökör volt fogva és ugyanannyi daliás legény által vezetve húzták édes terhüket - a hat czigány lányt, akarom mondani, hat ..bájos szirént" és 2000 sóskiflit. 1888. július 22. Hogyan mulatott a váci nép?