"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - VI. A polgári boldogulás évtizedei (1867-1918)

kaja idejében a reclamátiók hosszadalmas, fáradságos és többnyire meddő útjára idejét nem vesztegetheti. [...] Azt akarja, hogy „legyen magyar hadseregünk itthon az országban, s a gyermekeink ne kényteleníttessenek idegen földön, idegen tisztek s idegen vezényszó mellett minden hazafias szellemből és jellegből kivetkőzni." Hisz ezzel nyitott ajtók befeszítésén fáradozik Degré úr! Talán csak tudja, hogy ezredeink legnagyobb része már úgy is az országban van? Gyermekeink a legközelebbi állomásokon vannak. A seregben alig van idegen tiszt. Higyje el Degré úr, hogy azoktól az idegen, angol, franczia, olasz, dánus, hannoverai, szász, és más jeles tisztektől sok udvarias modort, csínt illemérzetet, katonai szabatosságot tanult a magyar fiú, nem a nemzeti jellegből, hanem a ripőkségből vetkőztették azok ki primitiv nyersességében felnőtt fiatalságunkat. Nem a hazafias szellem rovására szolgálja le, a kit a törvény arra kötelez, katona idejét, mert mi, kik a nép közt többet forgunk, mint ön, örömmel tapasztaljuk, hogy az ügyefogyott tót fiú, ki másfél év előtt magyarul nem is hallott, nem még, hogy egy szót tudott volna, tisztességes magyar köszöntéssel kopogtat be hozzánk, midőn szabadságra haza kerül. Hogy a jász, vagy kún fiú, ki különben soha sem dugta volna ki az orrát a guba alol- megtanul Bécsben németül-, az igaz, de én e felett nem esem kétségbe, mert cserébe azt látom, hogy a stíriai vadászok Váczon, és a lengyel dzsidások Erdélyben mind megtanultak magyarul. Azután pedig, a 150 ezer főnyi honvédségben, melynek megteremtése kormányunk örökös dicsőségét képezi, csupán tisztán magyar a vezénylet; a sereg szelleme pedig most hazafiasabb mint valaha. [...] A népnevelési ügyet senki sem hordja inkább szívén, mint pártunk. Mi nevelni és művelni akartuk, és akarjuk népünket, hogy egyengessük a tudomány, ipar és kereskedelem útjait, mely egyedül képes felvirágoztatni a hont. Mi Deákpártiak áthatva az ipar és kereskedelem jelentőségétől, gróf Rádayval az akkori sarak daczára is mind megjelentünk a világtárlati bizotmány megalkotására; mert látván, hogy büszkék lehettünk a váczi ipar felvirulására, azt emelni, és bátorítani kötelességünknek tartottuk. Holott ön noha az nap épen Váczon volt, az ipar ezen ünnepélyes mozzanata felé még csak hederíteni sem tartotta érdemesnek. [...] Végre ugyanezen tollal, melylyel jogegyenlőséget emleget, azt mondja nekünk, (mert hisz mi is polgártársai vagyunk), hogy kövesse mindenki meggyőződését. Engedjen egy kérdést, Degré úr! ki meri Váczon meggyőződését szabadon nyilvánítani, a ki nem baloldali? Nem százankint jelentik a Deákpárti választók, hogy nem merik meggyőződésüket kimondani, nem merik magokat jobboldaliaknak bevallani, mert felgyújtással, agyonveréssel fenyegeti a baloldal. [...] Degré úr, ha ily botrányos türelmetlenségre, ily erőszakoskodásra tanítja ön a népet az által, hogy ezt tűri, hogy ezt hallgatag jóvá hagyja, hogy fog a rakonczátlansághoz szokott nép beszámolni onokáinak? A ki szelet vet, vihart arat! de ne feledje el Degré úr, hogy ez a vihar a Papvölgyre is ki fog hatni. Jó lesz gondolkodni, Degré úr! Több váczi Deákpárti választó F Nyílt levél Degré Alajos úrhoz. Vácz, 1872. (VPK Kisnyomtatványok gyűjteménye, 397. szám.) L Degré Alajost először 1870-ben - soron kívül - választotta meg képviselőjévé a kerület, majd 1873. évi választást megnyerve 1875-ig képviselte Vácot és környékét.