"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - V. Az önkényuralom szorításában (1849-

és költsönös bizalmat vegyék zsinór mértékül, mert az alkotmányos életben egyedül ez azon út, mellyen a közügyek elintézésében kitűzött magasztos czélhoz mielőbb eljutni lehet. Ez után pedig a jelenvolt városi tisztviselőket, és képviselőket az alább följegyzett eskü minta szerint fölesküdtette,- melly így hangzik: Esküszöm az egy élő Istenre, hogy mint ezen Város hivatalnoka I: képviselője :/, minden időben hű leszek a' haza, alkotmány, és törvényes király iránt — városom javát tellyes erőmből előmozdítom, és hivatalos kötelességeimet a törvényhelyhatósági rendeletek, törvényes szokás, és a ' hivatalos utasítás szerint lelkiismeretesen tellyesítem, minden szándékos késedelem, részrehajlás, és tekintet nélkül a ' baráti és rokonsági viszonyokra - Isten engem úgy segéljen. Amen — F PML VO Vác Mezőváros képviselő-testületi jegyzőkönyve, 1. szám. L Városi képviselővé választották többek között Selényi Antal püspök uradalmi kormányzót is, aki köszönőlevelét e szavakkal zárta: „ mindannyiunknak édes érzelmét abba fejezem ki, hogy éljen a Haza. " 1861. június 20. Földváry Károly köszönetet mond képviselővé történt megválasztásáért Tekintetes Közgyűlés, Igen Tisztelt Polgártársaim! U

tazásaim miatt későn jutott kezemhez a tekint. Városi Hatóság f. év Ápril 30- kelt nagybecsű levele, mely tiszteleti képviselővé lett választatásomról oly pirító kegyességgel értesít. Uraim! jól tudom én, hogy azt nem csekély személyemnek, nem parányi törekvéseimnek számíthatom be, hanem veszem azon magasztos hazafiúi érzület kifolyásául, mely e lelkes város polgárainak történelmi sajáta, s mit e 12 évi nyomorgatás gyötrelmei nem csak kiirtani vagy bár megrendíteni nem bírtak, hanem még ihlettebb emelkedése magasztosítottak. Igaz, Uraim, hogy nemzetünk jogos önvédelmi harczából osztályrészül számunkra nem a diadal koszorúja, hanem a legyőzetés rabláncza jutott, de a mely nemzet akként hordozza a rablánczokat; a mely nemzet a szolgaság börtönéből oly érzülettel lép ki a szabadabb cselekvőség terére, mint a miénk, annak erejét a szenvedés csak megaczélozta, érzéseit csak megszilárdítá, a jövőbeni hitét csak megszentesíté. Es ha az új élet kezdeményezéseinek ezernyi küzdelme közt is marad a nemzet kebelében egy parányi emlékezet azok számára, kik tartozásaiknak a részökre kijelölt téren kitelhetőleg megfelelni törekedtek, nem egy rideg kötelesség teljesítése az - mint Önök, Uraim, kegyesen nyilatkozni méltóztatnak - hanem egy mérhetetlen becsű jutalom azoknak, kiknek hontársaik eme jóságára számítani sem bátorságuk nem vala, sem joguk. De épen ezért sokszorosan érzik a megtiszteltetés teljes értékét s egyszersmind azon kötelességet, mit az által a haza rajok róv. Uraim, mélyen tisztelt Polgártársak! A hála legbensőbb érzetével lépek Önök parancsa folytán Vácz város képviselőinek díszes koszorújába, hogy azon hely, mit keblemben a csaták véres emlékezete megszentesített, most a polgári cselekvésnek nem kevésbé küzdelmes - adná Isten, bár sikeresebb - korszakában leg-