"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - IV. Dicsőséges napok (1848-1849)

Mártony, Bosánszky Mártony. Juhász Gábor, Balog Istvány. ezek(ne)k név jegyzéke levéltárba tétettni rendeltetik. F PML VO Káptalan-Vác Mezőváros tanácsülési jegyzőkönyve, 40. szám. 1849. május 17. A városban kihirdetik a függetlenségi nyilatkozatot A

két városi hatóság felsőbbségileg megtartandónak rendelt függetlenségi Ünnepély megtartására a* mai, vagyis Május 17—', az Úrnak mennybe menete napját határozta,- e napon minden vallás felekezetű egyházakban szokott szertartás mellett ájtatosságok "s az ünnepélyhez alkalmazott egyházi beszédek tartatván, hol egyszersmind a* függetlenségi nyilatkozat egész kiterjedésében felolvastatott,- 's midőn a' Székes egyházban 9 órakor meg kezdett Isteni szolgálat,- ájtatosság után az egyházi beszéd bevégeztetett, 11 órakor a Székes egyházi téren az előre kihirdetett nép gyűlés tartatott, melyben a' Magyar Nemzet függetlenségi nyilatkozata felolvastatott.- A' haza szeretet mindenkiben feléledvén, a' nép gyűlés védelmet, és a' Magyar haza megmentésére áldozat készséget nyilvánított, és ugyan csak ezen nép gyülésbül az Ünnepély örök emlékére Vácz Város közönsége részerül 12 újonczok tökélelletessen felszerelve beállitandók, és az Ország védelmére által adandók meg ajánltattak, a

1 szükséges kiállítási költség megszerzésére adakozási ivek nyittattván, mennyire ez úton a' kivánt kölcség nem fedeztehetnék a' köz pénztárakbul, az fedeztettni határoztatott. F PML VO Püspök-Vác Mezőváros Tanácsának iratai - Gazdasági tanácsülési jegyzőkönyvek, Püspök-és Káptalan-Vác mezőváros közös gazdasági tanácsülési jegyzőkönyve. 70. szám. 1849. május 17. „Egyházi beszéd, mellyet magyarhon függetlenségének örömünnepe alkalmával Krisztus urunk mennybe menetele napján mondott a Váczi Székesegyházban 1849. évi május 17-én Bolgár Jósef váczi papnöveldéi tanulmány igazgató. " Az Úr Jézus pedig minekutánna szóla nekik, felvétetek mennvekbe, 's ül az Istennek jobbja felől. Márk. 16,19. A

szent hajdan történetében olvasta, hogy sz. Anselm canterbury püspök kiment egyszer egy szép tavasz reggelén néhány ifjú paptársaival a mezőre; a magasan kékelő égnek tiszta azúrja magasztos mennyei érzelmekkel tölte be a gondolatokba elmerült tisztes ősznek kebelét; egyszer egy gyermeket pillant meg követőivel, ki azzal mulatá magát, hogy egy pacsirta lábaira fonalat kötött, 's hagyá őt olly magasra repülni, mennyire csak a fonálszál engedé. Anselm derült lelkét mély szomorúság fogta el e jelenetre, 's miután úgy tetszett neki mintha ifjú követői kedvöket lelték volna a gyermeknek ezen