"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - IV. Dicsőséges napok (1848-1849)

Damjanics tábornok hadteste Veresegyházáról Szódon keresztül indult előre, utánna Klapka tábornok hadteste jött Csornád felől. Amaz Sződ előtt terjeszkedett ki és Vysoczki divisiojával a' Duna bal partján, Knézics divisiojával pedig a' vas­útvonal mellett érintkezve, a' város ellen indult. Emez pedig jobbra vonult és a' vasútvonaltól jobbra eső, 's szőllővel beültetett hegyeken terjeszkedett szét. Az ellen - 2 brigada 30 ágyú és 1 rakéta üteggel - a' város előtt sok előnnyel bíró positiókat foglalá el és teljesen felkészülve fogadta a' megtámadást. De ágyúink és roham szakaszaink megfeszített eröveli előnyomulása által csakha­mar minden positióból kiűzetett, 's nem használt nekie támadó csapatainkra a' Duna balpartján szórt heves rakétatüze. Roham szakaszaink mindig előbbre nyomultak, 's az ellen heves harc után a' főutcán futva hagyá el a' várost; leg­szélső balszárnyát a' vasútvonal Klapka tábornok úr bekerítéssel fenyegeté, mi miatt szaladását kettőztette. A' váci hegyekre felvont ágyúinak oltalma alatt a' Dunaparton ugyan újra összeszedé magát és bár a' tér, mellyen seregeinknek elő kelle haladni, ránk nézve nem volt kedvező, mert az ellent positióiból egy oldalmenettel a' partok­ra, (a vasútvonaltól jobbra) lehetne csak kiűzni; az arcmenet itten csaknem lehetetlen levén, mégis 3 ágyúpositiói­ból innen is elvezetett, 's Veröczére kelle hátrálnia. A' bekövetkezett rossz idö és seregeink fáradtsága okozá, hogy a' futam lót csak gyengén üldözék seregeink. E' csatában veszteségünk csekély,­annál nagyobb az ellené, köztük egyik tábornoka, Götz halálosan sebesülve foglyunk, - számosan lettek foglyaink, néhány tiszttel egyetemben. Három ágyú, egy tökéletes hidszer­tár, (Brücken Equipage) és több ezer mérő gabonával megterhelt hajók, jutottak birtokunkba. Igen kitüntették magukat Nagy-Sándor tábornok, Vysocki, Knézics, Kis, Lei­ningen ezredesek, Czillich és Kökényesi alezredesek, seregeink mély belátással párosult vezetése által. De mindezek felett kitüntette magát Földváry Károly alezredes, a' 3-ik honvéd­zászlóalj parancsnoka, ki e' nap hőse vala. Előbb a' lengyel légió zászlóaljával, később saját zászlóalja zászlójával kezében, rohant ő megvetve a' Duna-partról záporként hulló golyókat és rakétatüzet, roham csapatainak élén előre és elhatározá az ütközetet. A' derék alezredest a' tisztikar a' legvitézebb magyar har­cosnak címezi. A' tábornok öt a' másodrendű érdemjellel feldíszesíttetni kéri. Kelt Debreczenben, április 16-án 1849. A' kormányzó elnök meghagyásából F Tragor Ignác dr.: Vác története 1848-49-ben. Vác, 1908. 137-138. Megjelent a Közlöny 81. számában. 1849. április 17., kedd, Debrecen. A tudósítás Damjanich 1849. április 10-i kelte­zésű német nyelvű jelentése alapján készült. Kard, nemzeti színű kardbojttal a 19. század közepéről (Végvári András rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents