"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - IV. Dicsőséges napok (1848-1849)

re, kisebb osztagai Keresztúr, Puszta-szentlörinc és Soroksár irányába hatolnak. A III. hadtest átkel a Rákos patakon a Paskál malomnál és Pusztaszentmihály magasságáig hatol, ahonnan a körülmények szerint Csömör vagy Palota felé fordid és az I. hadtesttel bizonyos fokú érintkezésbe lép. Az ellenség erőinek és állásainak nem ismerete miatt lehet, hogy a felderítés összecsapáshoz vezet, ezért az oszlopokra való beosztást, egyáltalán minden intézkedést erre az esetre foganatosítani kell. A Csorich hadosztály lovasságával együtt állásait idejekorán elfoglalja, megfőz és menetre készen áll. Az I. és III hadtest indulási ideje reggel hat óra. Ha a tervezett felderítésből az derülne ki, hogy az ellenség fő ereje már nem áll előttünk úgy meglehetős bizonysággal feltehető, hogy a lázadók jelentős része valószínűleg innen Komárom felmentésére vonult Vác irányába, annál is inkább, mert a beérkezett jelentések szerint ma ellenséges oszlopok vonultak Foton, Palotán keresztül Dunakeszi irányába. Ebben az esetben a Csorich hadosztályt a melléje rendelt lovassággal a megfelelő tüzérséggel Esztergom jelé elindítom. " Fordította Tringli István. [1849. április 10.] Jablonovski tábornok jelentést tesz Weiden táborszernagynak a váci csatáról Jablonowski hercegtől, az ideiglenes hadosztályparancsnokság fővezérétől 635. szám Valóságos belső és titkos Tanácsosnak és Kamarásnak, Weiden táborszernagy úrnak, polgári és katonai kormányzónak fő-és székhelyén. Kément, 12. április 1849. M

üller főstrázsamester úr, akivel éppen itt találkoztam, adta át Excellenciád rendelkezését olvasásra, és egy Götz tábornoknak szóló levelet, amit egy igen szomorú ok miatt megengedve, magam nyitottam ki. Sietek beszámolni Excellenciádnak a következőkben az április 10-i váci eseményekről. 10-én, reggel 9 óra után jelentette az előcsapatok parancsnoka, a gróf Wrbna lovasság alezredese, gróf Althann több ellenséges csapat közeledését, melyek éle (a huszárok), mint lövészek vonultak állásaink felé. Ennek következtében azonnal riadót verettünk és néhány szempillantás alatt harcra készen állt a sereg. Götz tábornok úr ezután a jelentett irányba lovagolt a legjobb csapatával, kimondottan azzal a szándékkal, hogy figyelembe véve a körülményeket, csak a védelemre szorítkozzon. Az említett tábornok úr visszavonta seregét a városból egyes szárnyanként és csapatonként, úgy, hogy az első, fél órán át tartó ágyúzás alatt csak 2 vadász zászlóalj, egy dragonyos század egy fél lovas üteggel állt tűz alatt. Végül az ellenség, amely a dukai magaslat pereme mögött állt, miközben mi állásainkat teljesen megerősítettük, mind több csapata és láthatóan mind több tüzérütege bocsátkozott harcba a lejtőkről [...] Götz tábornok úr elutasította azt a javaslatomat, hogy teljes erőnket felfejlesszük, mivel ő az ellenség mozgását csupán felderítésként értékelte, melynek célja az lehet, hogy „kiderítse, milyen magasra hordanak a tűzi fegyvereink." [...] Az ellenséges ágyútűz, ami egy óra alatt gyilkos golyóesővé változott, kényszeríted: végül arra, hogy egy fél üteget 12 fontos ágyúkkal a tüzvonalba küldjünk, úgyhogy az utolsó pillanatban nyolc ellenséges üteggel szemben egy fél hatfontos lovasság , 1 rakétás és fél 12 fontos üteg állt. Negyed órás koncentrált ágyútűz után Götz tábornok látta, megfontolva az ellenség jelentős fölényét, mely kb. 15 főre volt tehető, hogy ütegeink