"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - I. A székesegyház alapításától a reneszánsz virágkorig (1074 -

Diplomata Hungáriáé antiquissima. Vol. 1. 1000-1131. Praefuit: Georgius Győrffy. Bp. 1992. Latinból fordította Szabó Attila. I. Géza király a Garam folyó menti Szt. Benedek monostor alapító oklevelében, mely későbbi átiratban (II. István 1124-ben, II. István 1217-ben. I. Károly 1328-ban és Miksa 1570-ben) maradt meg. A monostornak adományozott birtokok között szerepel Alpár község is, mely részben a váci püspöké, továbbá a Vác melletti Naszály falu. [1077] I. Géza királyt Vácott temetik el - részlet a Képes Krónikából közben Magnus király súlyos betegségbe esett, és bár virtusokkal volt ékes, április huszonötödikén minden test útjára tért. Hű katolikus volt, Isten előtt alázatos, igen keresztényi fejedelem. Három esztendeig uralkodott, és Vácott temették el a Szent Szűz egyházában, melyet ő épített. Országlásának első esztendejében igen nagy éhség sanyargatta Magyarországot. F Képes Krónika. Latinból fordította Geréb László. Bp. 1964. 139. M 1. Géza király sírjának helye a mai napig ismeretlen. I. Géza király [1199 végén] Imre király levelet ír III. Ince pápához Boleszló váci püspök ellen risztusban tisztelendő atyának, I(ncé)nek, aki Isten kegyelméből a római szentegyház legfőbb papja, H(Imre), ugyanazon kegyelemből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya, köteles és alázatos tiszteletét az Úrban. Minthogy Szentségiek birtokolja a legfőbb hatalmat s tekintélyt Isten után, és hivatása lelki fiainak ügyeit atyai szeretettel elintézni, felfedjük azokat a sérelmeket, amelyek felségünket hamis előkelőink, főként az egyházak főpapjai részéről érték. Ugyanis országunk egyes püspökei, egyéb ellenséges cselekedetek mellett, testvérünket, akit atyánk végrendelete a kereszt ellenségei ellen fegyverzett fel, fölénk helyezve, titokban sok pénzt adva néki, rokonok és más árulók keze által ellenünk uszították. Közülük Boleszló, Elvinus és a veszprémi János püspökök a többieknél is gonoszabbak, ádázul és nyíltan fenekednek; egyikük, a váci Boleszló, a mi jogos sérelmünk bepanaszolásának megelőzésére azt hazudozza, hogy mi egyháza kincseit elraboltuk, sőt, őt megvertük, s a zsarnokság vádját emelte ellenünk, ártatlanok ellen, amit persze álnokságnak tartunk. Saját embereitől hallottuk, hogy a püspök, aki már előbb is nemegyszer állt árulás gyanújában, a testvérünk és más árulók által írott s a mi háborgatásunk céljából elküldött és általa továbbítandó leveleket, továbbá a C(ölesztin) pápa által már párthíveivel együtt kiközösített testvérünknek szánt pénzt is magánál tartja. Mikor bizonyságszerzés okából főembereinkkel a váci egyházba mentünk, ennek kanonokjai fényes délben körmenettel, ünnepélyesen fogadtak bennünket. Ezután összehívta a püspököt és kanonokjait, főembereink jelenlétében szelíden kértük, nyissa ki azt a kamrát, ahol állítólag a hűtlenek kincsét rejtegetik. Mikor