"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - III. Újratelepülés és nagy építkezések - a barokk virágkor (1686 -1848)

Észnek, az Istenség ama Felséges Képének, kevés, vagy semmi hasznát vehetvén, mind a' Társaságoknak; mind önön magoknak terheltetésekre élni, vagy inkább nyomorgani kintelenek. Ezeket a' Szerentsétleneket, annyival szerentsétlenebbeknek méltán tarthatni; mennyivel bizonyosabb az: hogy őket, az ő siralmas fekvésekből, Neveltetés által mentekké, következésképpen, az iszonyatos Vázakból, valóságos Emberekké tenni lehet. Melly szerentsés Elö-menetellel folytattik Bétsben az illy nevelés: a' túl le-írt Felséges Kí-nyilatkoztatás bizonyítja; én magam is (nagyobb szánakodással-é; vagy Gyönyörködtetéssel? Nem tudom) tapasztaltam, egyszersmind az ollyatén Nevelő-Ház Talp-Kövének meg-vettetéséről gondolkodni kezdtem. Gondolkodásim szerentsés Történetből a' Felséges Királyi-Székhez jutottak. E* meg-esvén, tettszett a' Felségnek a' maga Felséges Jóvá-Hagyását, a' most említett Felséges Ki-nyilatkoztató Rendelés által, Atyai Érzésekkel tellyes Indulattal közönségessé tétetni; engemet pedig az Ajánlások' Be-szedőjévé Országszerte kegyeimessen ki-nevezni. [...] Fel-áll, még pedig rövid Idö múlva fel-áll, a' Siket-Némáknak Nevelö-Házok! [...] Hallókká tétetnek a' Siketek; szóllókká a' Némák: mert a' Nem-hallás-Nemszólhatás, olly Eszközök által pótoltatik-ki, a' mellyek az el-temetettve hevert Képződéseknek ki-fejtegetésekre, 's közölhetésekre alkalmatosok. És így a' borzasztó-Ember-vázból, Ember teremtetik! [...] Ok, ha éheznek. Kenyeret; ha szomjúhoznak, Italt kérni nem tudnak, ha Könyörülő kezekre nem találnak; az Emberiségnek közepette, Éhenn, Szomjaim elvesznek, oda lesznek. Az oktalan állatoknak, maga az Adakozó-Természet, kész Eledelt készített az Embereknek, készíti azt, a' Mesterség. Amazok, magokra hagyattatva lévén, elélhetnek, az Ember nélkül; de az Ember, Ember nélkül nem élhet. Ezek így lévén. Azzal a' Jussal; amellyet a' Felség nékem. Kegyelmesen adni méltóztatott, felemelem a' Némák nevében szavamat az Emberiségnek szeretetére, a' szent Évangyéliomnak parantsolatjára, a maga tulajdon Javára, és Nemes szívének Jóságára kérem: Méltóztasson, a' ki-tett Felséges Végre, a' maga Vagyonának mértéke, és kegyes 's jó Tettzése szerint, áldozatot tenni, vagy ha most ki nem telik; azt, a' mit szívében el-szánt /: hogy a' Felségnek bé-jelenthessem .7 tudtomra adni. [...] Jutalma lész ennek: a' Jó-téteményrül való édes meg-emlékezés, és a' Felebaráti Szeretetnek Gyakorlásából származott kedves meg-nyugovás: Jutalma lész, a* nagy Névnek örökösítettése; másoknak a' követésre hathatós serkengetettése; végtére az örök Elet, nékem pedig mind ezek közt meg nem szűnhető ösztönöm arra: hogy maradjék Rozsnyón 1801. Eszt. Boldog Asszony Hav. 28. Napján. Alázatos Szolgája T(ekintetes) Nemes Gömör és több Vármegyék Tábla Bírája, és a

1 Segedelmeknek Kegyelmesen ki-neveztetett Bé-szedöje F Fmlék-könyv a Siketnérnák Váczi Királyi Országos Intézete 100 éves fennállásának ünnepe alkalmára, Szerk.: Borbély Sándor. Bp. 1902. 70-73. Cházár András mk.