"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - III. Újratelepülés és nagy építkezések - a barokk virágkor (1686 -1848)

pal esedeztek, hogy azon jogokat és földes úri jövedelmeket illetőleg, melyeket bírunk és korlátlanul élvezünk, ők pedig e tekintetben a mi alárendeltjeink nem különben más javadalmakat illetőleg is, melyek a mi nagynevű elődeinknek részben a fölséges Koronás fők által adományoztattak, részben pedig nekik hazai ős törvényeink szerint, mint földesuraknak illik, jár, évenként fizetendő bizonyos pénzösszegért, kiegyeztünk, illetőleg nekik használatba adnánk. Kiknek esedezéseik, nem kevésbé atyailag, mint kegyesen szemlélvén azért is, hogy ezen városunkat tudományosan nevelt és kézművességben kitanítva polgárokkal bővítenénk, ily módon régi virágzó állapotjában visszaemelnénk, a Királynak és országnak nyújtandó kényelemnek, nem különben az elviselendő közterhek hordására képesebbekké tennénk, részben pedig azért is, hogy évi jövedelmeinket meghatározni óhajtjuk, e bent megjelölt jövedelmeket 3 évre a következő feltételek alatt átengedjük. 1— A polgároknak és lakosoknak szabadságot adunk magán, vagyis sajátlagos használatukra száraz és hullatagfát a kijelölendő erdőkből hozhatni, ha megelőzőleg annál, kire a hivatalt bízzuk, jelentést tesznek, tőle engedély kártyát nyernek, nem szabad azonban a fát egyebünnen hozni, mint az engedély kártyában kijelölve lön, az uradalom által kimondott elengedhetetlen büntetés terhe alatt, aminő szabadalmi engedéllyel a mi városunk a kvártély, város és sör és pálinka főződékre nézve nem élhet, melyekben az időkhöz és viszonyokhoz mérten az uradalmunkkal kötött alku szerint ölfákat vágathat. 2— Egész évre nézve két [!] korcsmát engedünk meg, egyet az Arany Hordóban, másikat a Magyar utcában, a harmadikat pedig fél évre október 1jétől kezdve március végéig a városházban, melyekben bort az uradalom által meghatározott áron mérhetnek, és mérni köteleztetnek [...] 4— A mészárszékek jövedelmeit, valamint a húsmérési jogot, mint az uradalomnak sajátos haszonvételi jogát, magunknak tartjuk fenn. A rác és görög kereskedőkkel szemben, amennyiben itt tovább is tűretnének, az eddigi eljárás marad érvényben, hogy t. i. ameddig ezen szerződés érvényben marad, ezektől többé a város számára céhenként 1 arany nem szedetik. 5— Ezen városnak minden polgárit, kiket elődjeink a polgári kebelzetbe és teherviselésbe fölvettek, és netalán még fölvennének, amennyiben nem nemesek, a bírói hatóság alá helyezzük, ügyeiknek pedig elítélését továbbra is a városi polgári hatóságra bízzuk, azon kötelezettség mellett, hogy a mi teljhatalmazottunknak jelentést tegyenek. Továbbá kegyesen rendeljük, hogy minden hivatalnokaink és szolgáink, kik saját házzal bírnak, ameddig szolgálnak, mindennemű polgári terhektől mentek és szabadok legyenek. 6— A csörögi és szóri pusztáknak birtoklását ezen szerződés tartama alatt kegyesen azon állapotban engedjük át, amint eddig volt, továbbá a tatárhelyi rétet, amelyet közönségesen Derecskének hívnak, továbbá is a város használatára engedjük, kivéve az uradalmi réteket és legelőket, valamint a makkoltatást, madarászatot, vadászatot és halászatot, melyeket mint földesúri jogokat magunknak tartunk fenn. 7— Ami pediglen a város részére engedélyezendő hidak építését és fenntartását illeti, s következőleg azokkal kapcsolatos vámszedési jogot is az uradalmon belül nézve, ebbe azon föltétel alatt egyezünk bele, hogy az ura-