"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - III. Újratelepülés és nagy építkezések - a barokk virágkor (1686 -1848)

ezen püspöki városunkba befogadni méltóztatnék és ezért illő alázattal esedezett, úgy szintén tekintetbe vévén és figyelvén azon üdvös és buzgó érdemekre is. melyeket ezen szent rend már említett tartományának atyái és testvérei ezen püspökségünk megyéjében maguknak szereztek, főkép azon idő alatt, midőn ezen Magyarország legnagyobb része az Ottoman zsarnokságnak, tudniillik a keresztény név természetes ellenségének igáját tűrni és az alatt nyögni vala kénytelen, a kath(olikus) hit fönntartására, azon időtől mostanig buzgón és állandóan a leghasznosabban szolgáltak, a szegedi, gyöngyösi és szécséni kolostoraikból, valamint a füleki és jászberényi székházaikból kirándultak a rendi testvérek és ezt a jövőre is hasonló áhítattal és buzgalommal teendik, főképpen pedig látván azt, hogy ezen részek kettős eretnekség, t. i. Luther és Kálvinéinak hullámai által nyugtalaníttatának, de megfontolván azt is, hogy a lelkek üdveért izzadó egyének kiküldetésével és e célra a távolabbi kolostorokból ide menesztendőkre nézve a legnagyobb fáradalmak és az utak kellemetlenségei következnének, azért is még, hogy a nevezett Üdvözítő tartományának a Duna folyó partján még sehol sem volna építve kolostora, ahova a saját épületeik és szükségeikre és az egész rendtartományéira szolgáló anyagokat és a már mondott folyón szállíttatni szokott egyebeket is lerakhatnának és megőrizhetnének. Igy hát Mink a mi pásztori tisztünknek mindenképpen eleget tenni igyekezvén, az Isten dicsőségének gyarapítására, a lelkek üdve előmozdítására és az ősi, egyedül üdvözítő római kath(olikus) hit elterjesztésére, elhatározott lélekkel és ezen váczi székesegyházunk káptalana t(isztelen)dő testvéreinek előleges tanácsa és egyhangú beleegyezésével, az említett seráphi sz(ent) föntnevezett legszentebb Üdvözítőrőli tartományának ugyanazon atyáit és testvéreit ezen váci püspöki városunkba bcbocsátandók és befogadandókul és ugyanazoknak méltán és igazságosan, telket és helyet kijelölendőül és kihasítandóul határoztuk el, amint tényleg és mostanság az alsó részén a városnak, tudniillik a régi várban vagyis az elrombolt erődben (de úgy, hogy az erősség romjait és az ott levő köveket az ő állapotukban megmaradni hagyják és ezekben sértetlenül maradjon fönn mindenkor ő fölségének, mint a föld legfőbb urának legkegyesebb akarata és beleegyezése)

1 ily helyet megnevezünk és kijelölünk, amelyre is a Syndicus, vagy mint nevezik, lelki jóakaró Metokovits János György közbejöttével a valóságos birtoklásba ugyanazokat bevezettettük. Remélvén, hogy ez a püspökségbeni utódaink előtt is nagyon fog helyeseltetni. Adatott Vác püspöki városunkban, tudniillik szokott székhelyünkön. 1719. évi ápril 14-kén. N.N. F Karcsú Antal Arzén: Vácz története. 1-IX. kötet. Vácz, 1880-1888. VIII/158-159. L VI. Károly az 1719. október 30-án kelt oklevelében engedélyezte a ferencesek letelepedését Vácott. Ezen oklevél latin szövege megtalálható: PML VO VPGL A Váci Püspöki Uradalom prefektusának iratai, Régi levéltár. Királyi oklevelek N" 36. Magyarul közli Karcsú Antal Arzén: Vácz története. 1-IX. kötet. Vácz, 1880-1888. VIII/164-166. M 'A püspök tiltása ellenére a ferencesek elbontották a vár nagy részét, s a köveket beépítették a ma is álló kolostorépület falaiba.