"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - III. Újratelepülés és nagy építkezések - a barokk virágkor (1686 -1848)

évnek minden egyes hetében mondjanak egy votiv misét a Boldogságos Szűz tiszteletére, egy másikat szent Mihály főangyal tiszteletére, egy harmadikat minden hónapban a mi szándékunkra, amíg élünk; amikor pedig az Úristennek a rendeletéből az örökkévalóságot kell felcserélnünk a múló élettel, a misék énekes halotti misévé változtassanak át és miértünk alapítójukért és patrónusukért ajánljanak fel, továbbá azokért, akiket a mi szándékunk ebben részesekké akart tenni. Hogyha pedig (amit az isteni gondviselés kegyesen tartson távol) a konventet vagy a kolostort jogtalanság érné és bármely okból lakatlan állapotba jutna, a mi kinyilvánított akaratunk és szándékunk az, hogy ezen alapítványunk maradjon meg a szent Domonkos hitszónokrendjének atyáinál és azoktól semmi módon ne vétessék el, hanem azoknak az a konventje, amely a magyar birodalomban a váci püspöki székhelyhez legközelebb esik, az előbb mondott minden kötelezettséggel nyerje el és a jövedelem mindennemű élvezetével ruháztassék fel. Mindezeket - Isten dicsőségének terjesztésére, a római egyház gyarapítására, melyet a török barbársága és az eretnekek gonoszsága nagyon megviselt és meggyöngített -, mi kötelességünkből kifolyólag szenteljük; legalázatosabban kérvén az irgalom Atyját, hogy a mi magunk és azok munkáját, akiket mi ezen alapítvány által a lelkek gondozására letelepítünk, soha meg nem szűnő áldásával kísérjen. Kelt Győrben 1699. június 20-án. Dwornikovits Mihály váci püspök F Szarka Gyula: Váci domokos konvent története. Bp. 1912. 52-53. Az oklevél szövegét Karcsú A. is közli saját fordításában: Vácz város története. 1-IX. Vác, 1880-1888. VI1I/135-136. M A rendházat 1785-ben megszüntették 11. József intézkedése következtében. 1700. február 7. Dvornikovits váci püspök jelentést tesz egyházmegyéjéről gr. Kollonich Lipót esztergomi érseknek Főmagasságú és Főt(isztelen)dő Herceg, nekem legkegyelmesebb Véduram! váci egyházmegye 5 v(árme)gy(é)ből áll, t. i. Pest, Solth, Csongrád, Külső-Szolnok és Kis-Nógrádból; mely v(árme)gy(é)kben egy egyház sincs t(ör)v(ény)cikkileg adva oda az eretnekeknek, mivel 1647. és 1659-ben, midőn 90 templom adatott nekik át törvénycikkileg. e vármegyék a török uralom alatt voltak, aki megelégedvén a földterülettel, nem törődött a relígióval, hanem minden templomokat tulajdon hatalmukkal és erőszakos kézzel elfoglalva tartják, melyek mindig a katolikusokéi voltak, nem is tudnak csak egyet is fölmutatni, melyet saját költségükön építettek volna, kivévén a fából épített aszódit, mely inkább csűrnek vagy serfőződének illenék, mint templomnak. [...] [...] ezen püspökségbeli első beléptemkor, midőn Vác m(ező)városban alig találtam 20 kat(olikus) lelket, mégis azonnal kiűzvén a kálv(inista) prédikátort, templomot építtettem, felékesítvén azt mindenekkel, mik az istentiszteletre szükségesek, oly számban szaporodtak meg a katolikusok, hogy az eretnekekével egyenlő lenni, sőt azt fölülmúlni is látszanék és naponként teregetnek meg az Isten kegyelméből. - Azt is vélném, hogy az eretnekek közül senki sem kapná bérbe a tizedeket, mivel nem méltók, hogy oly termények adassanak Krisztus