Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)
I. „Görögök” Vácott - 3. Adatok az anyagkönyvezés előtti időszakból
зо A Váci Püspöki és Káptalani Levéltár keltezés nélküli [1754-es] összeírása (6. kép) a váci alsó- és felsővárosi „görög" kereskedőkről javarészt a későbbi, 1760-as és 1770-es összeírásokban szereplő személyneveket tartalmazza. A felsorolt személynevek jól felismerhetők és azonosíthatók, írásmódjuk azonban - noha az irat nyelve ezúttal is latin - módszeresen eltér a többi névsorétól (elég, ha a zöngés zárhangok következetes, „németes" zöngétlenülésére utalunk: Prato=Brato[vics], Bentella=Bendella, Pialo=Beallo; ehhez képest hiperkorrekciónak tűnik a Bellatie = Peleki névalak). A névsor lényegében hét kereskedőcsoportról tudósít (a két utolsó, „alsóvárosiként" feltüntetett és a többihez képest viszonylag csekély jelentőségű üzlettől eltekintve). Az 1754-es országos conscriptio graecorum tanácsi listáját kétféle változatban ismerjük Vácott. A püspökváci tanácstagok által összegyűjtött és a ta- nácsülési jegyzőkönyvbe 1754. november 11-i dátummal bemásolt adatok jóval részletesebbek, mint a vármegyének elküldött hivatalos kimutatás.57 (Karcsú is, a Sápi Vilmos szerkesztette városmonográfia is csak ez utóbbival foglalkozott.) Öt püspökváci bolt - két városházi üzlet, a Paprika-féle bolt, valamint a Würth kanonok házában és a Dombay-házban lévő üzlethelyiség - kereskedőinek, segédjeinek és inasainak nevét ismerjük meg, illetve a káptalanváci Abraham Arbanast találjuk még a felsorolásban. Ez a Mária Terézia által elrendelt összeírás - a „görögök" kereskedelmi tevékenységét korlátozó 1741-es rendelettel5'5 együtt - a balkáni kereskedők letelepítésére irányuló központi intézkedéssorozat egyik legelső mozzanata. Ez a magyarázat arra, hogy az összeírok a „görögök" nevén túl elsősorban „állampolgárságukra", másodsorban pedig a családi állapotukra kíváncsiak. Látható, hogy a Vácott összeírtak ekkor még - két kivétellel - „török alattvalók" (Alexander Kristoff és Nicolaus Beálló „már nem hordta a török igát", mert gyermekként Magyarországra kerültek), és azt is látni fogjuk, hogy 1770-re a helyzet gyökeresen megváltozik majd. Az összeírások között vettük figyelembe a Karcsú Antal Arzén által magyar fordításban közölt 1757-es püspöki szerződést,59 amelynek szövege egyenként megnevezi az „üzéreket". Migazzi Kristóf püspök ekkor engedélyezi a „görögöknek", hogy az addigi egy helyett „négy csoportjuk, vagyis társulatuk legyen", noha az említett 1754-es Althann Frigyes-féle levélfogalmazványból tudjuk, hogy már akkor négy „görög" kereskedőkompánia volt Vácott. 57 Pest-Pilis-Solt vármegye Kecskeméti, Váci és Solti járásában élő görögök összeírása, 1754. PML IV. 74 CC I. 23 (VVL XV. 37-b Dig. m. lt. gyűjt., 17. lemez); WL V. 1-а Pv. Tü. jkv., 1754. nov. 11. 58 FÜVES 1966,93. 5« KARCSÚ 1880-1888, VIII/75.
