Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)
Bevezető
14 ságra kívánjuk felhívni a figyelmet azzal, hogy a közvetett bizonyítékok alapján mindenképpen arománnak vélhető 18. századi váci ortodoxokat - idézőjelbe téve - „görög" néven említjük e tanulmányban. Az aromán népesség szinte egyetlen biztosan megragadható jellemzője a keresztény ortodox vallás, amelyet az arománok féltve őriztek nemcsak eredeti lakóhelyükön az oszmán hódoltság idején is, hanem bárhol, ahol megtelepedtek. Sajátos módon anyanyelvűket - melynek a 18. századig gyakorlatilag nem volt írásbelisége - lényegében csak otthon, családi körben használták. Dusán Popovic szerb történetíró, aki maga is aromán származású volt, a cincárokról szóló monografikus munkájában ezt állítja róluk: „A kérdésre, hogy mit kell érteni cincár néven, nem is olyan egyszerű a válasz. A cincár eredetileg illír vagy trák, nagyon ritkán szláv. Nyelvében román, hitében ortodox, kultúrájában görög, foglalkozására nézve pásztor, kereskedő vagy kézműves. Az összes többi - a neve, vezetékneve, nemzeti öntudata - teljességgel megfoghatatlan; fő ismérve az esetlegesség."5 Ha mindenben nem is, abban a kérdésben feltétlenül egyetértünk a szerb történetíróval, hogy az arománok nemzeti-nemzetiségi hovatartozása néha valóban eléggé homályos. Annyi bizonyos, hogy a görög műveltség nagy hatással volt rájuk. A görög nyelv magyarországi templomaikban is markánsan megjelent nemcsak az ikonográfiában (pl. görög felirattal látták el sok helyütt az ikonokat), hanem az egyházi liturgikus nyelvben is, hiszen görög nyelvű templomi könyveket használtak. Ez arra enged következtetni, hogy sok helyen görögül is tartottak istentiszteleteket. A görög nyelv dominanciája a korai sírfeliratokon is látszik, illetve bizonyos egyházközségek anyakönyveiket is görögül írták. (Görög nyelvűek például a budapesti „görög" parókia anyakönyveinek első bejegyzései vagy a miskolci anyakönyvek). A váci anyakönyveket az önálló egyházközség fennállása idején ugyanakkor mindig egyházi szláv, illetve szerb nyelven vezették. Kereskedők lévén az arománok természetesen több nyelven, általában szerbül, görögül, németül is beszéltek. A magyarországi ortodox hitű nemzetiségek közül legkorábban a szer- bek érkeztek magyar területre.6 Igen vázlatosan fogalmazva az 1690-es nagy szerb felvándorlásnak két jelentősebb történeti előzménye volt: egyrészt a szerbekből álló dunai naszádos vagy sajkás flottilla megalakulása Zsigmond és Mátyás idején, másrészt a törökökkel együtt hazánk területére érkezett, zömükben ugyancsak szerb martalócok betelepülése. (Nem látjuk bizonyí5 ПОПОВИТі 1937,27. 's NAGY M. 2007,101.
