Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
voltak alkalmaztatva. Sőt a városházától kikérték a mozsárágyúkat is, s egynéhányszor lőttek vélek. [Az] 1713. esztendőbe 90 verettettek ki ezen reformata gyülekezetnek nagyatyái a belső városból, kiknek templomok ott volt, ahol most a városháza előtt a pecsenyesütők ülnek, s a városháza a pap háza helyén van felépítve. Akkor azok Gyadára mentek lakni, s midőn 1717-be a németországi protestánsok örvendezve tartották a reformáció második századi jubileumát, ezek ott kesergettek. Sőt Magyarországnak a Tiszán innen lévő részébe nagy volt az üldözés, de az 1715. esztendőbe a vallás dolgába Pestre rendeltetett commissio 91 valamennyire enyhítette azt. Mely gyűlésre a reformátusok részéről voltak rendelve: nemes Ráday Pál, 92 Vay László, 93 Kenessey István, 94 Mikházy György 95 és Kántor István. Az evangélikusok részéről voltak: Okolicsányi Pál, 96 Szirmay Miklós, 97 Poór István. De a papság mindég ellene mondott az ilyen végezéseknek, s sok nyomorúságot szenvedtek a magyarországi protestánsok, míg végre az Istentől különösen készíttetett II. József császár és magyarországi király a maga birodalmaiba 1781-ben tökéletes vallásbeli türedelmet hirdettetett. Testvéröccse pedig, II. Leopold a József halála után [az] 1790. esztendőbe a pozsonyi diétán azon vallásbéli türedelmet a törvényeken épült vallásbéli szabadsággá változtatta; a fia pedig, mostan dicsőségesen uralkodó II. Ferenc a budai diétán 1791-be koronáztatása 98 alkalmatosságával a statusok megegyezésével azon vallásbéli szabadságot megerősítette. Szántásról való jegyzés [1817.] Május 4. Mivel ez a nép szófogadatlan, a jó rendtartást nem esméri kötelességének, sem a tiszteletes úr, sem az eklézsia földjét, amint fogadták, s tartoznának, 90 Vö. az 1811. évi bejegyzések 2. bekezdésében írtakkal. 91 Az országgyűlésen részt vett küldöttekről van szó. Vö. az 1715. évi XXX. törvénycikkel. 92 Ráday Pál (Losonc, 1677. július 2-Pécel, 1733. május 20.) nemes, 1700-tól Nógrád vármegye jegyzője, 1703 végétől II. Rákóczi Ferenc belső titkára, majd a fejedelmi kancellária igazgatója, 1707től erdélyi alkancellár. Nógrád vármegye követeként részt vett az 1712-1715., 1711-1723. és az 1728-1729. évi országgyűlésen. A református egyház első egyetemes főgondnoka. 93 II. Rákóczi Ferenc híve. 1701-ben Bécsújhelyen fogva tartják. A szatmári békét aláírta. 94 Kenessey István részt vett az 1715., 1722. és az 1729. évi országgyűlésen Veszprém vármegye követeként, és 1715-ben a vallási ügyek választmányának tagja volt. 95 Mikházy (Nikházy) György ezredes II. Rákóczi Ferenc seregében. 96 Okolicsányi Pál (1650 körül-?), 1715- 1721 között ügyvéd, Turóc megyei nemes. Az 1690-es években II. Rákóczi Ferenc jogtanácsosa, majd a bécsi kormány híveként több béketárgyaláson is részt vesz. 97 Szirmay Miklós (?—1720) regéci várkapitány, 1698-tól a Bercsényi- és a Rákóczi-birtokok jószágkormányzója, a magyarországi evangélikus egyház egyetemes világi felügyelője. 98 Helyesen: I. Ferenc, kinek koronázása 1792-ben volt.
