Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
előtt csak kurva, szajha, és kiváltképp azolta, miolta valamely talált és az istállójukba elásott pénzzel tele vasfazéknak tőlök lett ellopása megesett, azolta minden tolvajnak és kurvának nevezik mind özv. Mizser Mihálynét, mind leányát. Melyre nézve özv. Mizser Mihályné leánya kezét megfogván házuktól maga házához vitte oly feltétellel, hogy vissza sem küldi mindaddig, míg a presbitérium vagy a városi tanács eleibe nem nyújtja sérelmes állapotját. Ekképpen a menyecske, Kurdi Jánosné az édesanyja házánál tartózkodván férjétől személyesen hívattatott, de a megegyezés szerint nem ment. Ekkor a férje von elő egy kést és egyenesen a feleségének orrát el akarta vágni, és el is vágta volna, ha az édesanyja, Mizser Mihályné a kést kezébe megkapván (akinek keze, mint a jele mutatja, a kés által meg is vágatott) meg nem akadályoztatta volna. A dolognak elintézését, bármily terhesnek ítéltük is, tudván, hogy mind a pénztalálás, mind a gyilkos szándék külső magisztrátust illetne, de csakugyan a magunk becsületéért akképp intéztük el, hogy mind az öt személyt szemre hívatván, úgy őket kihallgattuk, és mind a két rész nehéz erkölcsét látván a szép egyezségre kértük, amely meg is lett. Mindnyájan kezet fogtak, engedelmet kértek, noha az öreg Kurdi Mihályné gyűlésünket otthagyta békülés nélkül. Költ die 5. Maii 1811. Környei István prédikátor, Pap Sándor curator, Petri György, Tokodi Mihály, Bakai János, Varsányi János, Szíjártó János Pap Sándor és Mezei Mihály curatorok idejében ültettettem a parókiális ház eleibe körtvély- és almafákat, melyek mind szépen fogamzottak, és Lábodi Mátyással beoltatván megeredtek. Ugyancsak szeder-, meggyfákat, a kis kertben barackfákat is plántáltattam. Örök emlékezetnek okáért egy régi levelet jegyzek fel ide, melyből megtetszik, hogy régenten az előkelő emberek Vácon a reformátusok voltak, és hogy a város piaca körül laktak. A levél ekképpen vagyon. Anno 1687. die 1. Februar Mi, Vác (Vátz) városi főbíró, Halász István esküdttársaimmal, Viski Szabó Albert, Tokodi Szabó György, Szadai Győri János, Csanki János, Sóthi György, Markó György, Hrsó (Hrső) János, Pétzeli Sz., kisbíró Pécsi (Pétsi) Mihály és több emberséges emberek adjuk tudására mindazoknak, akiknek illik ez levelünkben rendiben, hogy mi, egyező akaratból városi lakos f[elebará] tunknak, Pétzeli Szabó Mihálynak adtuk itt, templomunk szomszédságában napnyugot felől, az utca közepin varasunknak örök jószágát, lakhelyt pincéstül, udvarostul, melybe Kopasz Szíjgyártó István lakott,
