Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
Tiszteletes Nagy Jó Uraim, Szolgatársaim, Barátim! Nemcsak a bölcs király tanításából, hanem a tapasztalásból is tudjuk, hogy minden dolognak ideje van, tudniillik idő, ha eltévesztődik, a legjobb dolog is könnyen rosszá lehet. A canonica visitatiónál, ami eklézsiánkra nézve alig lehetne valami vagy szükségesebb, vagy hasznosabb, azonban ezt igen gyakran üti haszontalanná, ha károsra is tette az az idő, melyben szokott ez eddig végbemenni. Nem említem az alkalmatlan időt és utakat, melyek miatt ez a munka sok hátráltatást szenvedett, hanem csak azt mondom, ami itt fő dolog, hogy ez az eklézsiai vizsgálódás újesztendő után esvén, ebből azt hitették el sokan magokkal, hogy a vizitáció csupán annak megtudására való cirkálódás, miképpen ment végbe az eklézsiákban ama faragatlan darabosság dísztelen és kártékony operatiója, a papmarasztás vagy az ennél sokkal esztelenebb rektormarasztás? Mindazoknak elhárítására, melyek az időre nézve a vizitációt vagy hátráltatnák, vagy lehetetlenné tehetnék, az ilyen canonica visitatiók ezután novemberbe fognak végbemenni, aminthogy a mindjárt következő hónapban a tiszteletes visitátor urak valósággal ki is fognak indulni. Méltóztassanak azért tiszteletes nagy jó uraim akkorra minden módon készen lenni. Az erre az esztendőre a főtiszteletű generale consistoriumtól úgy határoztatott publicatio objektumai közül egyik a debreceni kollégiumnak nagy szüksége. Ennek hathatósan való segítésében munkálkodjanak tiszteletes nagy jó uraimék. Soha míg élek, semmi inkább szívemen nem fog feküdni, mint az oskoláknak és az azokban tanuló fijainknak dolgok, ezekből várhatván egyedül mind a haza, mind az eklézsiák a magok hasznos embereiket, oszlopaikat. A jó Isten szent oltalmába ajánlván tiszteletes nagy jó uramékat, szokott tisztelettel maradtam tiszteletes nagy jó uraméknak Pesten, 30. Octobris 1807. alázatos szolgájuk Báthori Gábor m. p. esperes -* Die 17. Januarii 1808. Az eklézsiának közönséges gyűlése tartatván, újra Tordai András uram curatornak megmarasztatott és második curatornak Tokodi Mihály választatott. Ugyanekkor néhai Bakai Pál uram helyébe Papp Sándor uram presbiternek választatott, és az esküvés is véghez ment. Ugyanekkor elvégeztetett, hogy az eklézsia adósságainak beszedetésére addig a tiszteletes prédikátor senkit el ne temessen, vagy ne eskessen és ne kereszteljen, míg hátra maradott adósságát ki nem fizeti. Ezt bizonyítja: Környei István [s. k.] prédikátor, Tordai (Torday) András [s. k.], Bakai János [s. k.], Mizser (Miser) Mihály [s. k.], Papp Ferenc [s. k.], Joó (Jo) János [s. k.], Papp Sándor [s. k.], Mészáros Mihály [s. k.], Kurdi András
