Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)

A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827

Ebben az 1807. esztendőben a következő publikációk lesznek ebben a tractusban: 1. Az agentiale a szokott napokon. 2. A debreceni kollégiumnak az építésre szükséges segedelemért. 3. A debreceni és sárospataki seniorok. 4. A kecskeméti és körösi gimnáziumok. 5. A cseh- és morvaországi prédikátorok gyermekeik, kik a magyarországi oskolákban tanulnak. 6. A marosvásár- és udvarhelyi két erdélyi kollégiumok. 7. A deficiens prédikátorok, [oskola]mesterek és az ilyeneknek özvegyeik. 8. A templomot építeni akaró mogyoródi eklézsia, mely tractusunkban van. Báthori Gábor * Júniusnak 14-dikén 1807. volt a beköszöntésem, amikor tekintetes tiszteletes Csiszár (Tsiszár) Dániel assessor úr vitte véghez az inauguratiót. Vége lévén az isteni tiszteletnek a férfiak behívattattak, és némely dolgok terjeszttettek eleikbe, amelyek ugyan magukban indifferensek, de a tudatlan nép szemeibe égre kiáltó vétkek. Nevezetesen, hogy kívánják-e, hogy a prédikátor elsőbe is elmenjen, és minden kifogás nélkül mindenkoron, a halottas házhoz, hogy ott az éneklést meghallgatván, a holttesttel együtt jöjjön a templomba a prédikáció elmondásra (mivel ennek egyszeri elmulatása az ez előtt volt, tekintetes tiszteletes prédikátor úrnak nagy bajt és szomorúságot szerzett). Miután előterjesztettem azokat az okokat, melyek arra bírhatnák, hogy illendőbb volna a prédikátornak az itthon való maradás, közönségesen úgy kiáltottak fel: senkihez se menjen el tiszteletes uram. Ugyanekkor elvégződött, hogy a keresztelés ne 11 és 12 óra között essen meg, mikor a prédikátor is eszik, és azonban senki se lehet bizonyság, ha vajon megkereszteltetett a keresztelni való személy, hanem mindenkor a közönséges isteni tisztelet után a népnek láttára. Anno 1807. die 12. Julii. Megértvén a népnek abbéli akaratját, hogy az eddig szolgálatba levő kis harang mellé egy nagyobbat szeretne csináltatni, vagyis öntetni, egyszersmind annak szükséges volta felől magam is meggyőződvén, minthogy ezen kis harangnak hangja sokkal kisebb, mintsem hogy azt a messzire lakók is meghallhatnák. Ennélfogva a presbiterekkel egy kis konferenciát tartván e felől, ezeknek megegyezésével vasárnap egy evégre készített prédikációt tartottam, mely által a népnek szíve annyira felbuzdult, hogy akkor mindjárt 1229 forintokat ígértek. Ezek így lévén, én és [a] curator, Tordai András és Tokodi Mihály elmentünk Pestre és