Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
az interese. Mikor hát azon kívül, ami most van (amely apróság), 10 400 forintokat gyűjtünk a superintendentia ládájába, még akkor csak ott lesz a láda, ahol volt [az] 1790. esztendőben. Hol és miképpen gyűjtünk pedig, sőt gyűjthetünk ennyit, hanemha hitünk sorsosi adakozásának újabb és bőségesebb módjaihoz folyamodunk? Ha pedig nemcsak annyit nem, hanem még annál is többet nem gyűjtünk, bizonyos az, hogy a zsinati canonok reménylett megerősíttetések után reánk tódulandó sok és terhes költségek úgy kimerítenek bennünket, hogy a legszükségesebb közadakozásoknak elhordozására éppen elégtelenek leszünk. Feltévén tehát, hogy a superintendentia közhasznát, amilyen annak a kasszájának öregbítése is, a superintendentiának minden tagjai kötelesek munkálódni és előmozdítani; a superintendentia tagjait pedig három szakaszokban gondolhatni: vagy nemesek, vagy egyházi személyek, vagy adófizetők azok. Végeztetett: a) Hogy a nemeseket illendően requirálni kell, hogy a superintendentia csekély tehetségét önként való adakozásokkal növelni ne terheltessenek. Az elsőbb rendbelieknek ugyan a consistoriumból írandó levelek által fog ez insinuáltatni, a kisebbekre nézve pedig a requisitio igen jó móddal megeshetik tisztelendő esperes urak és azok adjunctusaik által visitatio alkalmatosságával, kiknek bizonyos ideát kell adni, hogy a requisitiót annál helyesebben, egyenlőbben és hathatósabban cselekedjék. Amikor egyszersmind kötelezzék a rendes prédikátorokat arra, hogy nagyobb tehetségű s kegyesebb szívű hallgatóikat egyenként megszólítván a jelentett instructio szerint a segítségadásra reábírni igyekezzenek. Mind az espereseknek, mind a prédikátoroknak libellust kell adni, hogy az adományt vagy ígéretet abba feljegyezzék. b) Az egyházi szolgák közül ki-ki annatarum vere ita dictorum titulo 42 adjon a maga fixumának minden forintjából 4 esztendő alatt egy-egy dénárt a superintendentiának. Kevés ez, ki panaszolkodhatna? Illendő, mert nem illendő-e, hogyha az ő hallgatóik mind a városi, mind az egyházi portiót fizetik, ők amattól mentek lévén, ebben legalább concurráljanak, itt példával tanítván? Sőt, igazságos dolog a kívánság, mivel igazság az, hogy akik az oltárról élnek, az oltárról vett jövedelmekből adjanak részt az oltárnak fenntartására. Evégre szükség, hogy az esperesek inspectiójok alatt levő minden egyházi tanítóknak, amilyenek a prédikátorokon kívül az iskolarektorok, a leányok tanítói, kántorok és praeceptorok pénzbeli fizetések mennyiségét, ha még fel nem volna jegyezve, a Tractuale protocollumba feljegyezzék, és a szerint incassáljanak. 42 évenkénti bevallás szerint
