Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
Anno 1801. die 23. Novembris az eklézsia eddig volt oskolájukat a római katolikusoknak, melynek alsó szomszédja Gyepes János, a felső pedig öreg Szabó András, 965 forintokon és 94 pénzeken vagy dénárokon megvette, de ezen summáért nem előbb, hanem csak a következendő 1802. esztendőnek végivel tette le, aminthogy így is volt az egyezség. Az erről szóló levelek találtatnak az eklézsia ládájában. Anno 1804. die 6. Januarii tartatván közönséges gyűlése szent eklézsiánknak; a meghalt Szabó György és Csapó István helyett tétettek hites elöljáróknak Alsó Szabó István és Veres György. Aszalai István 6, azaz hat egész esztendeig viselvén közöttünk az oskolatanítói hivatalt, öt esztendeig magát igen becsületesen tartotta, melyre való nézve mindeneknek szereteteket annyira is megnyerte, hogy amidőn az ötödik esztendejének végezetével el akarta hagyni oskolánkat, rajta sokan megszomorodtanak, és kérték, hogy még avagy csak egy esztendeig maradjon meg. Ezt meg is cselekedte, de ezen a hatodik és utolsó esztendejében magát adván a kávéházakban való kártyázásra, mindenét, valamit csak öt esztendeig tartott serény gazdálkodása által szépen összegyűjtögetett, rútul elfecsérlette, elpazarlotta, melyért tovább az eklézsiábelieknek sem tetszvén, hivatalát letenni kényteleníttetett. Ekkor némely tagjai az eklézsiának tudósíttatván Kemény Péter által, aki akkor hivatal nélkül Maróton lakott, hogy tudniillik oskolatanítói hivatalra Kisvácra eljönne, úgy kaptak rajta, és úgy hozzá ragaszkodtak, hogy a felsőbbek hírek nélkül és sok eklézsiábelieknek akaratjok ellen vele megegyeztek. Melyből az lett, hogy a felsőbbek contradicáltak, az eklézsiában pedig nagy zűrzavar lett; és mindezek nem egyébképpen csendesíttettek le, hanem a felháborodott nép a prédikátor által békességre kéretett, melyet megnyervén aztán egyesült erővel, alázatos kéréseik által tisztelendő senior úr, Földvári István úrhoz folyamodtak, aki is minden hibáikat megengedte, minekutána ily gyenge sententiát mondott, és írásban ki is tett volna fejekre s eleikbe, hogy tudniillik Kemény Péter csak interimalis oskolatanító fog lenni ezen egész 1804. esztendőben. Ennek pedig eltelése után a fent tisztelt tisztelendő senior úr dolga lesz a következendőkre marasztani, vagy nem marasztani Kemény Pétert, nem pedig az eklézsiáé. Kinek conventiója így következik:
