Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
Eklézsia curatora esketésének formája En, N. N. esküszöm az örökké élő Istenre, ki Atya, Fiú és Szentlélek, teljes Szentháromság, egy bizony örök Isten, hogy mindaddig, míg ezen eklézsiában gondozó curatorságot viselek, kötelességemben híven és jó lelkiesmérettel eljárok, lelki tanítónkkal s több [ij presbitertársammal minden közjóra célozó dolgokban egyetértek, a bűnöknek és rossz szokásoknak megakadályoztatásokban vélek együtt munkálkodom, józan életemmel s az igazság mellett való buzgólkodásommal jó példát adok, az eklézsiának a kezem alá bízattandó minden jövedelmeiről s költségeiről esztendőnként beszámolok, és mindenkor arra igyekszem, hogy a jó rend s békesség, az eklézsiai fenyíték gyülekezetünkben állandóan fennmaradjanak. Az Isten engemet úgy segéljen! Presbiterek esketésének formája En, N. N. esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság, egy bizony örök Isten, hogy mindaddig, míg ezen eklézsiában presbiteri hivatalban leszek, kötelességemben híven és jó lelkiismerettel eljárok. Tiszteletes prédikátorunkkal s több[i] presbitertársammal minden ezen szent eklézsia javaihoz tartozó, Isten és hazánk törvényeivel nem ellenkező dologban egyetértek, a botránkoztató bűnöket bemondom, a gyűlésben elölforduló dolgokat titokban tartom, józan és kegyes életemmel és az igazság mellett való buzgólkodásommal mindenütt jó példát adok, és arra igyekszem, hogy a jó rend, a békesség és az eklézsiai fenyíték gyülekezetünkben állandóul fennmaradjanak. Ügy segéljen engemet az én Istenem! Harangozó esketésének formája „Én, N. N. esküszöm az élő Istenre, ki Atya, Fiú és Szentlélek, [áthúzott szövegrész: teljes Szentháromság] egy bizony örökkévaló Isten, hogy azon kötelességben, amelyre előállíttattam, híven és jó lelkiesmérettel eljárok. Nevezetesen tiszteletes prédikátorunknak [betoldás: lelkipásztorunknak], curatorainknak s több[i] elöljáróinknak minden közjóra tartozó dolgokban engedelmeskedem, a perselyekre, az ünnepeken beszedődni szokott pénztárra hit szerint vigyázok, hűséges gondot tartok, egyszóval mindazokban, valamelyek az Isten dicsőségére és szent eklézsiánk előremenetelére tartoznak, egész készséggel a reám bízatott parancsolatokat teljesíteni el nem mulatom. Isten engemet úgy segéljen!
