Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
Főtisztelendő superintendens úr a canonica visitatiókor minden gimnáziumokban és censualis oskolában a localis prédikátor mellé secularis inspectort is fog kinevezni, ahol eddig nem volt. A Tiszántúl lévő superintendentiában hárman, e mienkben pedig tekintetes Tolna vármegyében, Deesen (Déts) bizonyos Sírásó nevű emberek éljenek. Mind amazok, mind ezek a legközelebb tartandó conferentiális gyűlésnek eleibe fognak (mint casus specificus) terjesztődni. 1819. március hónak 17., 18., 19. napjain, szabad királyi Pest városában tartatódott generale consistorium aktáinak némely pontjai: 1. Superintendentialis assessoroknak kineveztettek: tekintetes doktor CsehSzombati (Cseh Szombathy) Sámuel, 123 és tiszteletes Polgári Mihály kecskeméti prédikátor azután vicegeneralis nótáriussá is neveződött. 2. Bejelentvén főtisztelendő superintendens úr, hogy a venerabilis pesti tractus kurátorává minden eklézsiák és prédikátorok megegyező szavával kívánják méltóságos római szent birodalmi gróf széki Teleki József őnagyságát. Örömmel vette a consistorium, valamint az eklézsiáknak és prédikátoroknak ezen közös kívánságát: úgy a tisztelt méltóságos gróf úrnak, méltóságos gróf és főkurátor úr atyjának megegyezése, és kedves fia választásából származott atyai érzékenységének kinyilatkoztatása mellett az arra való kész maga felajánlását. 3. A lelkipásztori szent hivatalra candidatusoknak mind az oskolai, mind rektorságaik után az eklézsiáktól is nyert testimoniumaikat megcsinálván, a censurât illendő szorgalmatossággal s kiterjedéssel véghezvitték, a nagytiszteletű censorok egyszersmind feletteseik, munkáik, sőt beszédbeli tehetségeik felől való ítéleteiket is feljegyzettek, s őket gradusonként classificálták, s az ezeket mutató tabellát bemutatták azzal az igen szükséges megjegyzéssel, hogy az universalis históriából általában igen rossz készülettel jelentek meg mindnyájan, és ezen vélekedéssel, hogyha szinte a készültebbek mostani censurájoknál fogva rendes prédikátorságra promoveáltatnak is, de a többiek csak káplánságra alkalmaztathatok, és hogyha idővel rendes prédikátorságra kívánnának menni, illő és szükséges volna őket akkor újra censura alá 123 Cseh-Szombati Sámuel (Komárom, 1757. szeptember 4-Pest, 1838. március 23.) orvos, külföldi tanulmányai után 1792-től Pesten telepedett le, ahol gyakorló orvosként működött. 1801-ben kezdte meg a himlőoltás nagyarányú alkalmazását.
