Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
A Váci Református Egyházközség históriás könyvének I. kötete, 1783-1827
Jelen voltak: Kalós Mózes prédikátor, Papp Ferenc, Tokodi Mihály kurátor, Bakai János, Tordai András, Petri György, öreg Tóth András, Együd József kurátor, Kis János, Vetési Pál, Csereklye István mint az eklézsia öregei. Papp Ferenc m. k., Bakai János m. k., Tordai (Torday) András m. k., Tokodi Mihály [s. k.], Együd József [s. k.] kurátorok, Petri (Petry) György m. k., Tokodi István m. k., Kozma János m. k., Tóth István m. k., Tóth András m. k. * 14. május napján, [az] 1819. esztendőben összegyűlvén a presbitérium a parókiális udvarban a consistorium tartására rendeltetett szobába, tulajdon szomorú állapodjanak fontolgatásával foglalatoskodott, tudniillik mely kevés vagy semmi becsülete és tekintete sincs néhány nyakas tagjai előtt a magok felől sokat és kevélyen állító közhallgatók előtt. Nevezetesen, hogy jöttek reá civakodni az előtt való vasárnap egynéhányan, s mely mocskos kifejezésekkel illettettek a presbitérium tagjai, nem is ismerődvén nagyobb részént rendes és jólelkű öreg elöljáróknak, sőt huncutoknak káromoltatván, közmegegyezéssel végeztetett: Hogy ez a gyalázatos állapodja a locale presbitériumnak a mindjárt tartandó generale consistoriumnak bepanaszoltasson, s annak lehető megorvosoltatása végett alázatos memorialis által megkérettessen, amely meg is esett az itten is alul megíródott presbiteriális személyeknek aláírásával és az eklézsia szokott pecsétjével megerősítődve. Kalós Mózes prédikátor, Papp Ferenc m. k., Tokodi Mihály [s. k.], Együd József m. k., Bakai János m. k., Tordai (Torday) András m. k., Kis János m. k., Tokodi István és Tóth András [keresztvonása]. A főtisztelendő superintendens, Báthori Gábor urunk circularisa, melyben canonica visitatióra leendő kijövetelét kihirdeti annak okaival együtt. Nagytiszteletű s Tiszteletes Nagy Jó Uraim! Az Úrban Kedves Atyámfiai és Szolgatársaim! Több száz esztendejénél, mióta ebben a helvéciai vallástételt követő Dunán innen lévő megyében a superintendensek a canonok által Classis 1., Canonis X. parancsoltatott visitatiót véghez nem vitték. Ebből, amint ki-ki általláthatja, a tapasztalás pedig kelletténél feljebb tanúsítja, nem lehet sok hátramaradásnak és kárnak nem következni. De bűnös kezekkel festegetné az az én nagy kegyességű s buzgóságú antecessorimnak nyugvó hamvait, aki őket e részben vagy gondatlansággal, vagy restséggel
