Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

VÁC A TÖRÖKKORBAN

A Vácról szóló történeti munkák többsége szerint 1541 és 1544 között a törökök háromszor vették be, a magyarok kétszer vették vissza a várat és a várost. A török források azonban nem igazolják az 1544- re tett, végső elfoglalást. Ezek azt mutatják, hogy Szulejmán serege 1543 szeptembere előtt, nagy valószínűséggel augusztusban, Esztergom ostromának „melléktermékeként" vette be Vácot, a magyarok csak a 16. század végén tudták átmenetileg visszaszerezni.

Elfoglalásakor Vác a kialakuló - akkor még csak a Dunántúl keskeny, keleti, a Dunára támaszkodó sávjából álló - török tartomány legészakibb őrhelye lett, észak felől Buda egyedüli védője. Kiemelt stratégiai szerepét 1552-ig, a tőle északra fekvő nógrádi várak török megszállásáig megőrizte. Ezért a török hadvezetés 1543-ban erős őrséget, 408 katonát rendelt a várba. Az 1663-ban Vácott járt török világutazó, Evlia Cselebi leírására alapozva a történeti munkák tízezres őrségről írnak, ennyi ember azonban családostól, polgári lakosokkal kiegészülve be sem fért volna a vár és a város falai közé. Ma lehetetlenül kevésnek érzünk négyszáz katonát,

akkor azonban a 300-500 fős őrségek mind a magyar, mind a török végvárakban nagynak számítottak. Más kérdés, hogy az 1543-ban Vácra rendelt 408 katona sem állt hiány nélkül szolgálatba, a szemlén csak 340-en voltak jelen, 1544-ben 327,1545-ben 321,1546-ban 214, 1549-ben 263 váci katona zsoldját fizették a szultán budai kincstárából. 1544-től Buda északi védelmében két újabb török vár, Visegrád és Szanda segítette Vácot, a védők számának csökkenése valószínűleg ennek tudható be. A nagy változást az oszmán fősereg 1552. évi hadjárata hozta meg, amely meghódította a nógrádi várakat, ezzel északi védőgyűrűt építet fölé. Vác elvesztette kieme delmi szerepét. 1557-ben csak 150, a következő év ben 103 katona állomásozott benne. A16. század hátralévő évtizedeiben 120 ember körül mozgott az őrség létszáma.

Janicsár