Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
SZENT MIHÁLY-TEMPLOM 81 A S^ent Mihály-templom Talán a váci püspökség 11. századi alapítása előtt állt már a Szent Péter-templom a város területének déli részén. Pontos helyét nem ismerjük, és csak a Képes Krónika árulja el, hogy kőből építették. Ennek a törökkorban már romba dőlt egyháznak a maradványai valahol a Földváry tér vagy a Hétkápolna táján rejtőznek a földben. A püspöki központtól északra elterülő, a püspökség alapítása óta nyilván folyamatosan fejlődő településrészen állt a Szent Margit-egyház, amelyet a védőszent kiválasztása,„divatja"alapján a 12. század közepén emelhettek, és szintén a mohamedán uralomig hirdethették benne Isten igéjét. A mai Március 15. tér helyén a kora Árpád-korban már létezett egy település, amely a tatárjárás előtti években, évtizedekben önálló plébániával bírt. Korábban a gyér régészeti adatok birtokában a kutatók úgy vélték, hogy a főtér környékén a tatárjárás után érkező német telepesek hozták létre az első jelentékeny települést. A tér rekonstrukciós munkálatait megelőző, 2003-2005-ben folytatott feltárások során kiderült, hogy a 13. század második felében letelepedő nyugati jövevények egy korábbi, minden bizonnyal a tatárjáráskor elpusztult templom helyén építették fel egyházukat. E templom egyetlen részlete sem került elő, de az ásatások folyamán több, az ÁrA Szent Mihály-templom a városházával Vác-Németváros főutcája a Bécsi kapuval keltezhető sírt sikerült feltárni. Ezek a temető legkorábbi rétegéhez tartoztak és hajszálpontosan kelet-nyugati irányúak, tájolásúak voltak. E csoport egyik sírjából egy, az Árpád-kor első felére, a 11-12. századra keltezhető, a befont haj összefogására szolgáló hajkarika is előkerült. A feltárt, jól, pontosan keletelt korai sírok bizonyítják a fából vagy kőből, esetleg téglából épült korai, valószínűleg a tatárjáráskor elpusztult egyház egykori létezését. A néhány év múlva Vácra érkező német telepesek, jövevények ennek helyén építették fel új egyházukat, amely körül az egyházi törvényeknek megfelelően ők is temetőt nyitottak. Az új templomot már pontatlanabbul, a kelet-nyugati iránytól néhány fokkal észak felé eltérve tájolták, és ezt az irányt követték a körülötte nagy számban ásott sírok is, jól elkülönülve a korábbi magyar temetkezésektől.
