Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC ÉS EMLÉKEI A KÉSEI KÖZÉPKORBAN (1301 -1 526) 79 próbáljanak. Vácon született az a Wolfgang Eisen nevű jómódú nürnbergi kereskedő és városi tanácsnok, aki magyar kereskedelmi kapcsolatait azután is fenntartotta, hogy Németországba települt. Hans Brosamer által 1523-ban táblára festett portréját ma a Karlsruhei Állami Műcsarnokban őrzik. Ő az első váci születésű polgár, akinek az arcképét ismerjük. A németeken kívül zsidók is éltek Vácon. Nem sokat tudunk róluk: egy budai forrás említ egy váci származású budai zsidót, az említett törökkori összeírás szól a Zsidó utcáról, a mai Katona Lajos utcáról. A városban a polgárokon kívül néhány nemes is élt. A török adóösszeírásokból visszakövetkeztetve a város lakosságszáma 1100-1200 fő körül járhatott. A középkorból nem maradt fenn olyan jegyzék, idegen szóval urbárium, amelyik a váci püspökség földesúri adóit vette volna számba. A törökkorból azonban öt ilyen is ránk maradt. Ezekből megállapítható, hogy száz év alatt az adótételek szinte alig változtak. Ezért ennek alapján megpróbálkozhatunk a késő középkori földesúri adó megállapításával is. Vác városa - ugyanúgy, ahogy a nógrádiak - évente háromszor fizetett adót: Szent György (április 24.), Szent Mihály (szeptember 29.) napján fizették a földbért, mindegyik alkalommal összesen száz-száz forintot, Lukács napján (október 18.) egy vizát kellett adnia püspöknek. Szent György napja országosan is az egyik legelterjedtebb adófizetési határnap volt, Szent Mihály volt a város védőszentje, Lukács napja pedig valószínűleg a vizafogás záróidényét jelentette. A mai város területén három középkori falu is feküdt, mindhárom a törökkorban szűnt meg lakott hely lenni. Naszály a hasonló nevű hegy aljában terült el, lakói a törökkor elején beköltöztek Vácra, földesúri adója pedig beolvadt a váciak adójába. Gyada a Naszály hegy északi oldalán, a patak partján feküdt; a törökkorban ez is elnéptelenedett, mivel Váctól messze esett, ezért a nőtincsiek és az agárdiak használták földjeit. A város déli határában, a Gombás-patak mellett feküdt Csörög, ami az előző két falutól eltérően csak a tizenötéves háború során pusztult el. Wolfgang Eisen Hans Brosamer festményén (Karlsruhei Állami Műcsarnok) 15. századi misekönyv (Váci Egyházmegyei Gyűjtemény) tfr2S"fle Oxanur jMKrwric unnom» pHWcb.’ifhi verő •Onfyj íSlnmi rsfsssffiől jä ffiSFÄSSr jRäfSrW cr.if.icri + ficu Kiituu. aociSni^00 1 »»’-imiiocwetuvofien .tfe1" moop.'occcfla nu feie i •a'T .^Cfü,^l'i rt>olicjqnJ pacificJkxii v!1.’?.1’13o|s'o ftdass? ffisassS B SÄ? JktlrwcIhwK^ SS'«'’* cuauui »10111:11 ix-,., vi - .•7'MMifOcrorni, TM-nTMh*anSSiJ SS»»» “umciiio.'iisiiö,fiiv.,IPcrcHiiOcc JET“1,1« notj ociiono- I i K' > sä*