Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

VÁC ÉS EMLÉKEI A KÉSEI KÖZÉPKORBAN (1301 -1 526) 79 próbáljanak. Vácon született az a Wolfgang Eisen nevű jómódú nürnbergi kereskedő és városi ta­nácsnok, aki magyar kereskedelmi kapcsolatait azután is fenntartotta, hogy Németországba tele­pült. Hans Brosamer által 1523-ban táblára festett portréját ma a Karlsruhei Állami Műcsarnokban őrzik. Ő az első váci születésű polgár, akinek az arcképét ismerjük. A néme­teken kívül zsidók is éltek Vácon. Nem sokat tudunk róluk: egy budai forrás említ egy váci származású budai zsidót, az említett törökkori összeírás szól a Zsidó utcáról, a mai Katona Lajos utcáról. A városban a polgárokon kívül néhány nemes is élt. A török adóösszeírásokból visszakö­vetkeztetve a város lakosság­száma 1100-1200 fő körül járhatott. A középkorból nem maradt fenn olyan jegyzék, idegen szó­val urbárium, amelyik a váci püspökség földesúri adóit vette volna számba. A törökkorból azon­ban öt ilyen is ránk maradt. Ezekből megállapít­ható, hogy száz év alatt az adótételek szinte alig változtak. Ezért ennek alapján megpróbálkozha­tunk a késő középkori földesúri adó megállapí­tásával is. Vác városa - ugyanúgy, ahogy a nóg­rádiak - évente háromszor fizetett adót: Szent György (április 24.), Szent Mihály (szeptember 29.) napján fizették a földbért, mindegyik alka­lommal összesen száz-száz forintot, Lukács nap­ján (október 18.) egy vizát kellett adnia püspök­nek. Szent György napja országosan is az egyik legelterjedtebb adófizetési határnap volt, Szent Mihály volt a város védőszentje, Lu­kács napja pedig valószínű­leg a vizafogás záróidényét jelentette. A mai város területén há­rom középkori falu is feküdt, mindhárom a törökkorban szűnt meg lakott hely len­ni. Naszály a hasonló nevű hegy aljában terült el, lakói a törökkor elején beköltöztek Vácra, földesúri adója pedig be­olvadt a váciak adójába. Gyada a Naszály hegy északi oldalán, a patak partján feküdt; a törökkorban ez is elnép­telenedett, mivel Váctól messze esett, ezért a nőtincsiek és az agárdiak használták földjeit. A város déli határában, a Gombás-patak mellett feküdt Csörög, ami az előző két falutól eltérően csak a tizenötéves háború során pusztult el. Wolfgang Eisen Hans Brosamer festményén (Karlsruhei Állami Műcsarnok) 15. századi misekönyv (Váci Egy­házmegyei Gyűjtemény) tfr2S"fle Oxanur jMKrwric unnom» pHWcb.’ifhi verő •Onfyj íSlnmi rsfsssffiől jä ffiSFÄSSr jRäfSrW cr.if.icri + ficu Kiituu. aociSni^00 1 »»’-imiiocwetuvofien .tfe1" moop.'occcfla nu feie i •a'T .^Cfü,^l'i rt>olicjqnJ pacificJkxii v!1.’?.1’13o|s'o ftdass? ffisassS B SÄ? JktlrwcIhwK^ SS'«'’* cuauui »10111:11 ix-,., vi - .•7'MMifOcrorni, TM-nTMh*anSSiJ SS»»» “umciiio.'iisiiö,fiiv.,IPcrcHiiOcc JET“1,1« notj ociiono- I i K' > sä*

Next

/
Thumbnails
Contents